Különlegesen ünnepélyes születésnapi megemlékezésre került sor a Baranya Megyei Vadászkamara rendezésében november 14-én, szombaton este a Bazilikában. Mi, pécsiek hozzászoktunk a több száz éves jubileumokhoz: egyházmegyénk 1000 éves, első egyetemünk több mint 600 éves, várossá válásunk is néhány száz éves már. Mindezeket méltón meg is ünnepeltük. Mi hát mindezekhez képest egy 15. születésnap? Távolról sem akarom azt mondani, hogy a jelentőségében felér, vagy akár csak megközelíti is a fenti évfordulókat, azt azonban bátran, bizton állíthatjuk, hogy megemlékezésre méltó, jeles születésnapról van szó!
Ki is hát az ünnepelt? Egy maroknyi lelkes vadász, akiket a hagyománytisztelet hozott össze, és a barátság és a szeretet tart egyben. A vadászkürtölés kihaló félben lévő, több évszázados hagyományát élesztették újjá és terjesztették el újból országosan. Nem kis érdemük, hogy ezt az eredetileg egyszerű szignál-rendszert művészi szintre emelték. Mindezt pedig tette a 15 éve alakult Baranyai Vadászkürt Együttes! Az Agyaki Gábor hivatásos vadász kezdeményezte és szervezte kis baráti társaság eleinte csak saját kedvtelésből ”fújt”, majd a létszámban és hangszereiben is kezdetben lassabban, majd egyre látványosabban bővülve jutott el a mai, szinte a „hangversenyzenekar” szintre.
Nem lehet célja egy ilyen rövid megemlékezésnek, meg a hely hiánya sem engedné, hogy részletesen ismertessem a Baranyai Vadászkürt Együttes történetét, és méltassam eredményeiket. Ezt egyébként megtette a Bazilikában Videcz Ferenc vadász, író és költő, (akit egyébként családi kapcsolat is fűz a Vadászkürt Egyesülethez). Eredményeiket, elismertségüket itt csak két mondatban foglalnám össze: Nincs olyan nevesebb hazai vadászrendezvény, ahová ne hívnák meg és szereplésre fel ne kérnék őket. Több nemzetközi megmérettetésen pedig aranyszintű minősítést, elismerést szereztek.
Szólni kellene még röviden magáról a jubileumi ünnepségről, mely két részből állt: a bevezető Szent Hubertus miséből és az azt követő mintegy háromnegyedórás vadászkürt hangversenyből. Már maga a helyszín is méltóságteljes volt, egyházmegyénk főtemploma, a közel 1000 éves Bazilika. A Hubertus misét maga a megyéspüspök, Mayer Mihály celebrálta. A mise zenei részét Kircsi László, a kiváló pécsi fúvós-zeneművész zeneszerző a Baranya Vadászkürt Együttes számára írta vadászkürtökre. Ezt a Hubertus misét összességében csak egy szóval lehet jellemezni: felemelő volt!
A vadászkürt hangversennyel kapcsolatban eleinte volt egy kis aggályom. Hogyan fog szólni a jellegénél fogva kissé harsány profán zene a megszentelt falak között? Már az első szám hallgatása közben minden aggályom eloszlott. A Bazilika akusztikája legfeljebb kiemelte ennek a talán egyszerűbb szerkezetű zenének a polifóniáját.
Nem vagyok zenekritikus, legfeljebb zeneélvező (és talán kicsit zeneértő is), így nem tudom szakszerűen méltatni a hangverseny zenei értékeit. Egyet talán mégis kiemelnék: A zenekar natúr kürtökön, azaz billentyűk nélküli hangszereken játszik, így minden hangot a „befúvással”, tehát ujjakkal-szájjal-tüdővel kell kialakítani. Így még nagyobb teljesítmény az a hibátlanul tiszta hangzás (legalábbis én így értékeltem), amit ez az együttes bemutatott.
Volt azonban ennek az ünnepségnek örömteli társadalmi vetülete is. A Bazilika szinte zsúfolásig megtelt, a mise végén pedig alig 8-10 ember kelt fel és távozott, akik talán csak a szombat esti misére jöttek. A „telt ház” megmaradt a hangverseny végéig, jelezve, hogy a résztvevők a Vadászkürt Együttes és a vadászok kedvéért jöttek el! Ez önmagában is igen örvendetes! Üzenet volt ez az ünnepség és hangverseny a vadászok részéről az egész társadalom felé is. Üzenet arról, hogy a vadászok művészetkedvelő, kulturált emberek, és a vadásztársadalomnak igenis van társadalom-összetartó és társadalomformáló ereje. A „teltház” a Bazilikában pedig egyfajta visszajelzés arról, hogy a társadalom széles rétegei vették is ezt az üzenetet.
Szóljon hozzá!