No Image

Megegyezés

2008. szeptember 12., péntek Keszthelyi Jenő 0

A vadászház, mint veszteglő hajó úszott a földhöz tapadó ködtenger tükrén. A kazán kéményéből vastag füstszalag kígyózott lomhán a hatalmas lucok redős sapkája alá. A fiatalasszony haját igazgatta a konyhaablak fekete tükrében, aztán szívszaggató csókokat fújt kicsi tenyeréből az ablakot megkocogtató vadásznak.

No Image

Gergely bá’ meséi: Z-mese

2006. március 24., péntek Keszthelyi Jenő 0

No mi van öcskös, még egy tél lesz tán, hogy annyira lázasan hasogatod azt a pudvás gyertyánfát? Gyere, pihengessél velem a konyhában egyet, mert van egy-két tollhegyre éhes sztorikám újesztendő ünnepének tájékáról. Amíg te hallgatod, én kortyintok helyetted is abból a múltkoriból, szíves-örömest, de csak a társaságod kedvéért. Van még belőle. Akkor jó, mert kétségek gyötörtek az úton. Persze, csak véletlenül járok erre… nehogy azt hidd, hogy…

No Image

Gergely bá’ meséi: T-mese

2005. október 21., péntek Keszthelyi Jenő 0

Nem köll annyira rohannod megest; megvárnak ám az unokáid, örülhetsz majd, hogy nőttek addig is, amíg nem pesztrálhattad őket. Aszongya a Jani haverod, hogy szarvaspásztor lettél már három hete, merthogy kötözöd a fához a bikákat a sógoroknak, hogy könnyebben lepuffanthassák. Már nem? Ja persze, már október vége van… De meg köll mondjam, egyáltalán nem tetszik nekem ez az egész szarvasbikás ügy, mert egy életre meggyűlöltem ezeket a bigáncsos-büdös vadállatokat, akármennyire is nemzeti kincsek. Hát még a Laci sógit hallanád!

No Image

Gergely bá’ meséi: P-mese

2005. július 29., péntek Keszthelyi Jenő 0

Drága cimbikém, de jó, hogy jössz; most spriccelt el éppen a Margit lányom a Döncivel meg a Linkával. Nem tudhatod, ezek a prücskök a nyirádi későunokáim, és az anyjuklányom, Margit csak egyszer hozta el őket a születésük óta – vagy tíz éve –, mer’ aszongya árt nekik a bagószag passzívan, meg a sok muslincától örökké veri őket a kehe ezen a tájon, de csak nálunk…

No Image

Gergely bá’ meséi O-mese

2005. július 1., péntek Keszthelyi Jenő 0

Pont a legeslegjobbkor jöttél kisbarátom, mert ha éppen tegnap tépákolsz errefelé, nemigen vehettél vóna szót belőlem. Tudod hol múlasztottam ’sten drága napját? Nem, nem azon, nagyobb vizen. Nem, azon se, de ha most meg a Fertő-tavat pittyeged ki, farbarúglak. Na, eszemfia – hát végre! –, persze, hogy a magyarok félig kiszáradt tengerén fordultam elő végre. A te drága-szép Balatonodon, amit annyira szeretsz, hogy már kétszer majdnem belevesztél, amint mesélted. Nem mutattam a múltkor a levelet? A meghívót? Neeem? Kevés olyan dolog van ezen a kánya világon, amiről te nem tudsz.

No Image

Gergely bá’ meséi: N-mese

2005. június 3., péntek Keszthelyi Jenő 0

Hiányoltalak a tószentelésből, öcsi! Okítsál föl végre, hogyan tudsz eltűnni a városból se kukk, se bakk. Húsvét szent ünnepén! Hogy miből maradtál ki!

No Image

Gergely bá’ meséi: M-mese

2005. április 8., péntek Keszthelyi Jenő 0

No végre hogy kidugod az ablakon a maszitaszi képedet, öcskös! Mi a rosseb? Pizsamában vagy délidőn, tán alszol is, vagy beteg vagy? Én meg csak nyomom a csengőt, mint hodászi holtrészeg a kabátgombot… Na mi lesz, kimászol már végre, vagy bedobjam a halat az ablakon?

No Image

Gergely bá’ meséi: L-mese

2005. február 25., péntek Keszthelyi Jenő 0

Látod aranyapám, hogyan csókolgatja le ’sten drága napja a havat a gátpartról? Untam ám már nagyon ezt a szalonnazabálós telet, mint a cukrász haverod, a Sunci a franciakrémest.

No Image

Gergely bá’ meséi: K-mese

2005. január 28., péntek Keszthelyi Jenő 0

Mostanság, pár éve nagyon időrabló türelemjátékot folytatok: iparművészkedek a fával. Az én öreg Gergő barátom szavát-hírét így idő fogytán ritkábban hallom, főleg a régen közösen taposott horgászvizek partján. Azért néha csak leülök mellé a műhely előtti padra, hogy élvezettel csipegessem ezerfajta ajándék-borát, és hogy szavának gyöngyei is feltörhessenek, mint buborék a borban. Mintha Gergő bátyám az időnek is ura volna, nemcsak a vasnak: nem öregszik. „Hála a papnak, de csak annak a réginek” – ahogy ő mondja.

No Image

Gergely bá’ meséi: J-mese

2004. december 17., péntek Keszthelyi Jenő 0

Nem jókor koslattál erre aranyapám, már rég elpárolgott az Ödön vinkója. Emese! Az isten szerelmére asszony, vedd elő a tizedik üveget, azt hiszed, nem tudok számolni? Nem látod, hogyan epedünk itt a fapadon a Jenci gyerekkel?