Hajnal Éva | Elkésett levél Ágostnak…

Asztaltársaság

Elkésett levél Ágostnak…

Drága Barátom!

Látod, még sosem neveztelek így, pedig biztosan ebből is jó viccet kanyarítottál volna, mint ahogy a „mosogatásról” szóló félmondatunkból…

Milyen jó: ezt mi ketten értjük!

Zavarban vagyok és ezt is nagyon ügyetlenül teszem: nehéz elképzelnem, nem leszel ott a következő találkozónkon, nem fejtegeted okos gondolataidat Attilának az asztal végiben … és persze mindannyiunknak, akik figyelemmel hallgattunk.

Mindig érdemes volt odafigyelni Rád, meghallgatni és olvasni Téged! Mélységes tudással és hozzáértéssel voltál nagyon szerény, … mint az igazán okos Emberek!

Tudom, most ezt is elviccelnéd, … hamiskás mosollyal mondanád: odafönt megbeszéljük …!

Rendben: találkozzunk a mennyei Iparosban!

Köszönjük, hogy foglalod a helyünket annál a gyönyörű asztalnál, ahol már vártok ránk Ti, akik előre mentetek, hogy nekünk a legjobb asztal jusson…!

Addig is: ne gondold, hogy bármilyen csodaszép hóesés eltakarhatja a lábnyomod!

Azt már örökre itt hagytad!

 

Talpad nyomán ül
a bánat, nincs már út és
magyarázat, csak

a csend leng fagyos
ágat, hópihékkel száll
a szárnyad…

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Elkésett levél Ágostnak…”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés