Két élet

Két élet, egy fekete, egy fehér…
Az egyik nincstelen gazdagságát szórja,
A másik a pusztában hagyja
Ránk zuhanni a fényt.

Két élet, egy fehér, egy fekete…
Az egyikkel játszanánk,
Vágya ostromolná az eget,
A másik, majd átölel szüntelen,
S békességében pihen a lelkünk.

Két élet! Két összefonódott élet!
Szürke tarkaság mindenhol!

1914

Összetört minden!
Vérszomjas felhőkből
Angyalok hullnak alá,
S zúzott testükön
A halál rózsája nyílik.
Nincsenek hát csodák!
Rideg atomok órái,
Halkan ketyegve,
Kíméletlenül öntik
Lelkünkbe a múlás
Öntörvényű igazságát.

Megosztás

Tweet