Báron György egyetemi tanár filmesztéta moderálásával a filmkritikus szakma jelenéről és jövőjéről tartottak kerekasztal vitát a Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztivál második napján, 2015 szeptember 12-én, Miskolcon.
A kerekasztal vita résztvevői voltak Kárpáti György a Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége, a Fipresci alelnöke, Csákvári Géza, a fesztivál művészeti vezetője, Neil Young, brit filmkritikus, Geréb Anna filmtörténész és Kolozsi László kritikus.
A beszélgetés megkezdés előtt Kárpáti György, a Fipresci alelnöke elmondta: a szövetséget belga és francia filmkritikusok alapították, az első igazán nagy megjelenése a cannes-i filmfesztivál volt. Az idén a Fipresci, vagyis a Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége kilencvenedik évfordulóját is ünnepeljük. Ma ötvenöt tagországot és több száz kritikust számlál a szövetség. A magyar filmes szakemberek mindig aktív résztvevői voltak a szervezet munkájának, Gyertyán Ervin például 1977 és 1981 között alelnöke, 1981-1985 között elnöke volt.
Szarvas István és Báron György
Báron György az alelnök által elmondottakat a következővel egészítette ki: a filmes szakma szerint a leginkább objektív díjat ítéli oda a filmkritikusok szövetsége. Az idén az év filmje díjat a Mad Max kapta. Báron arra is kitért, hogy a szervezet szerint ebben az évben a világ második legjobb filmje Nemes Jeles László munkája, a Saul fia – örömteli, hogy egy magyar alkotásról beszélhetünk – fűzte hozzá.
Báron professzor a következő kérdésekről várt választ a jelenlévőktől:
Van-e szaktekintély ma a hazai kritikusok közt, akinek a véleménye meghatározó, legalábbis a szakma számára? Létezik-e még klasszikus értelemben vett kritikaírás, vagy a műfaj hagyományos értelemben már a múlté?
Csákvári Géza szerint a kritika szerepe az internet térnyerésével, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulásával átalakul. Manapság a kulturális újságírók bármelyike írhat kritikát, és ez a jelenség az egész műfaj hitelességét csorbítja.
„Látható, hogy megszűnőben van a műfaj, nagyjából ezzel párhuzamosan a nyomtatott és a digitális sajtó szerepe is átalakul. A kritika tárgyalásakor érdekes az alkotó és a kritika viszonyának kérdése is” – mondta Csákvári Géza. Nemrég megfogalmazódott a producerek részéről az az ötlet, hogy a filmpremier után néhány héttel kellene elsőként kritikákat megfogalmazni az adott produkcióról. A megjelentek többsége nem értett egyet azzal, hogy a filmek nézettségére, a gazdasági sikerre bármiféle hatással lenne, hogy mit ír róla az újságíró vagy a kritikus.
Demokratizálódott a kritikaírás Kolozsi László kritikus, forgatókönyvíró szerint, aki úgy látja, az utolsó nagy formátumú szaktekintély Koltai Tamás volt hazánkban. Mint mondta, nem emlékszik olyanra, hogy azóta bárki ilyen súllyal értékelne.
Neil Young brit filmesztéta az abszolút filmkritikusi tekintélyt nem tartja üdvösnek, hiszen, ha valakinek minden írásával egyetértenek a szakmában, akkor megszűnt kritikusnak lenni. A megjelentekhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy nem kifizetődő már csak filmmel foglalkozni, tágítani kell a kritikus látókörét például a videojátékok területére. Szinte minden jelenlévő egyetértett abban, hogy el fog tűnni a filmkritikusi szakma, ma is maximum tíz-tizenkét ember tud megélni filmekről megfogalmazott szubjektív írásokból.
Geréb Anna filmtörténész a mozgókép, a vágások ritmusának megváltozásához hasonlóan a kritikaírásban is újfajta stílust vél felfedezni, ami nem hasonlítható a klasszikus kritikaírás elemző jellegéhez. A beszélgetést vezető Csákvári Géza úgy fogalmazott, hogy Magyarország a „kritikusok országa”, hiszen mindenki úgy érzi, hogy véleményt mondhat a filmekről. „Én ennek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon nagy felelőssége van a kritikusnak, és ez egy komoly szakma. Nemcsak az sajnálatos, hogy a műfaj haldoklik, hanem hogy a kulturális újságírásra általában nagyon kicsi az igény a hazai sajtóban” – mondta.
„A kritikusnak másként kell látnia egy film sikerét, a pillanatnyi kasszasikertől elvonatkoztatva, annak jövőjét is éreznie kell” – jegyezte meg Báron György.
Hozzászólásomban aláhúztam messzemenően nem értek egyet, hogy nincs hatással a nézőszámra a kritika. Ha így lenne, az újságírók maguknak írnák a filmekről a cikkeket. Felelevenítettem, hogy a korábbi pécsi filmfesztiválokon Báron György tartott az egyetemistáknak fimkritikai előadásokat, méghozzá nagy sikerrel, amelyeket az azóta elhunyt rendezőóriás, Jancsó Miklós is meglátogatott és beszélgetett a résztvevőkkel.
Felszólásom után még ketten azon az állásponton voltak, hogy a film kritika befolyásolhatja a nézőszámot. A végén az a konklúzió született, hogy az art filmeket befolyásolhatja a kritika.
Forrás: Magyar Hírlap, 2015 szeptember 14.
Hozzászólások