Gyanítom, hogy majd mindenki ismeri a közmondást, miszerint kis ember nagy bottal jár. Nos, Bonaparte Napóleon alacsony, tehát kis ember volt, amúgy pedig nagy hadvezér, aki ügyesen és hatékonyan forgatta kezében a marsallbotot. Ugyanakkor családi marsallbotjával már nem hivalkodhatott, ha hinni lehet egy brit tudományos-ismeretterjesztő műsornak. Mark Evans műsorvezető saját szemével győződhetett meg erről a tényről, amikor New Jersey-ben felkeresett egy bizonyos Lattimer nevű urat, aki a francia császár hímvesszejének boldog tulajdonosa. Ő urológus apjától örökölte a híres díszpéldányt, amit a papa régebben egy párizsi aukción vásárolt meg potom háromezer dollárért.
A jelenlegi tulajdonos váltig állítja, a birtokában levő nemi szervet egyetemi szakértők alaposan megvizsgálták, s kétséget kizáróan megállapították róla, hogy valóban Napóleon fütyije, amit a műsorvezető Evansnak volt alkalma megtekinteni. Ezek után jelentette ki: „Nagyon sok hímvesszőt láttam már a csivaváétól kezdve a nagy ámbráscetig, de ez nagyon töpörödött.” Szegény Napóleon, ha élne, biztos éktelen haragra gerjedne, amiért császári hímtagját egy csivaváéval meg egy ámbráscetével hasonlítják össze. Csakhogy nem él, így aztán vétójoga sincs.
Mindenesetre himbilimbijének valós méretéről sokat elárul, hogy halála után, a boncolást követően orvosa, Francesco Autommarchi – állítólag – tizenhét szemtanú jelenlétében vágta le. Feltehető, hogy tizenhét szemtanúra azért volt szükség, mert egy-két ember nehezen találta volna meg. Ha már valóban olyan kicsi volt.
Történelmi tény azonban, hogy Josephine elégedett volt vele, hiszen nem ő akart megválni a császártól. Arra sincs bizonyíték, hogy első, együtt töltött éjszakájukon így kiáltott volna fel: Drágám, ez mind a tied? Senki előtt sem ismert, hogy második felesége, a Habsburg házból származó Mária Lujza, miként viszonyult a nászágyban nem mellőzhető testrészhez. Kicsinek találta vagy sem, mindenesetre szült egy utódot, amihez a császári hímtagnak – méretétől függetlenül – lehetett valami köze.
Katonáinak valószínűleg nem volt tudomásuk az őket véres csatákban irányító főparancsnok lába között fityegő marsallbot méretéről, vagy, ha igen, akkor sem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, ahogy ellenségei is jobban tartottak hadvezéri, mint szeretői képességeitől.
S hogy a vonzerő mennyire nincs arányban a mérettel, annak ékes bizonyítéka, hogy két felesége mellett a francia császárnak számtalan szeretője is volt, akikről nem lehet tudni, mi vonzotta őket Napóleonhoz. Nagysága vagy éppen ellenkezőleg. Ennek kiderítése egyelőre várat magára, a histórikusoknak tehát bőven akad még tennivalójuk.
Én a magam részéről mindenesetre nagyon örülök annak, hogy a történészek a múlt nagy és jelentős eseményei mellett a kisebb testrészekre is odafigyelnek. Ezért várom felcsigázott érdeklődéssel, hogy végre kiderüljön, Napóleon bögyölője hol jutott nagyobb szerephez: Austerlitznél vagy Waterloonál?
Mert ez egyáltalán nem mindegy, hiszen – s ezt mindannyian tudjuk – apró dolgok a jövő történelmére is befolyással lehetnek.
Hozzászólások