Pásztón születtem, de Jobbágyiban éltem, ahonnan érettségi után, 1972-ben kerültem Debrecenbe, továbbtanulni. Kicsinyke kislány koromtól kezdve az volt a vágyam, hogy könyvtáros legyek, és író. A könyvtárosság elérése egyszerűbb volt, népművelő-könyvtáros szakon szereztem diplomát. Ezután visszakerültem a megyébe, pályámat a József Attila Megyei Művelődési Központban kezdtem, népművelőként. 1977-ben költöztem Budapestre, mint friss fiatalasszony, férjemet követve, aki a fővárosban élt.
Igazából soha nem lett belőlem „pesti”, majd’ negyven év is kevés volt hozzá. Most pedig, ahogy közeledik a nyugdíjas korom, egyre inkább érzem a vonzást, amelyet a szülőföldem gyakorol rám, mintha húzna valami erő vissza, Nógrád megyébe. Néha azon kapom magam, hogy szinte honvágyam van.
Ahhoz, hogy írónak, költőnek mondhassam magamat, még néhány évtizednek el kellett telnie.
Börzsönyi Erika
Már megjelent kötetem, majdnem két évtizede rendszeresen publikáló szerző vagyok, aki három műfajban alkot (vers, próza, haiku) és végre lehetőségem nyílt íróként, költőként bemutatkozni szülőfalumban.
Egy nagyon lelkes, népművelői vénával rendelkező önkormányzati képviselő, Bukó Mari kezdett szervezni egy rendezvénysorozatot, amelyben a községből elszármazott, különböző műfajban alkotó művészeket mutatnak be. A programoknak ő a háziasszonya is.
Az első alkalommal Pálmai Katalin selyemfestményeiből rendeztek nagyon sikeres kiállítást, a második pedig az én költői estem volt. Terveikben szerepel még festőművész és fafaragó meghívása is.
Heteken át készültem az estre, verseket válogattam, szerkesztettem, hangosan felolvastam őket, időmérő edzést tartottam és számtalan jelmezes főpróbát. Biztosra akartam menni, tudtam, semmiképpen sem okozhatok csalódást a közönségnek.
Már sok szerzői és különböző témájú irodalmi esten vettem részt, de olyan alkalom, amikor egyedül ülök ki a közönség elé, most először fordult elő velem. Máskor mellettem voltak Tósoki Anikó előadóművész és Ács Enikő gitáros-énekes barátaim, de most tudtam, hogy nekem egyedül kell mindent megoldanom.
Lassan elérkezett a nagy nap, amit kitűztünk, március 23-a. Az egyik délelőtti busszal indultunk, velem jött a fiam, ami külön öröm számomra, mert ő és a nővéreim is először hallanak engem verset mondani. Minden tekintetben izgalmasnak ígérkezett az esemény!
Öt óra tájban már elsétáltunk a Faluházba. Meglepetésem és meghatottságom csak fokozódott, ahogy elérkezett a kezdés időpontja.
Olyan szeretet-cunami áradt felém, hogy talán három másodperc kellett hozzá, hogy feloldódjon az elfogódottságom. Valóban úgy éreztem magamat, mint aki hosszú vándorút után hazaérkezett.
Legalább 40 ember eljött az estre, és mindvégig értő szeretettel, érdeklődéssel követték a felolvasást és a mesélést. Mosolyokat láttam és könnyeket a szemekben. Rengeteg tapsot kaptam!
A hallgatóság egy része
Annyira jó és oldott volt a légkör, hogy végig úgy éreztem, mintha csak otthon mesélnék magamról, meg a verseimről. Már a közös éneklés során azt éreztem, hogy nem lesz itt semmi hiba, és így is lett. Még engem is sikerült megénekeltetni, pedig ez ritkán esik meg velem.
Kővári Marika, akit többnyire úgy szoktak emlegetni, hogy „postamester-Marika”, nagyon szépen versel, elmondta két versét, aztán magamhoz ragadtam a szót, és el sem engedtem sokáig. Több mint egy órán át olvastam fel az írásaimból, egy hosszabb és rövidebb írással nyitottam, majd versek és haikuk következtek, sorban.
Gyönyörű ajándékokat kaptam, egy csodálatos csokrot, Jobbágyi község történetének 3 kötetét, amelyet a helyben élő festőművész-tanár, Nógrády Andor Vilmos írt és szerkesztett. Némelyik képen gyermekkori önmagamat is felismertem. Ibolyacsokrot kaptam, és meglepetés-ajándékokat. És rengeteg ölelést, puszit.
Az esten részt vett Schoblocher István polgármester úr, aki a képek tanúsága szerint igen jól érezte magát.
Új kötet híján az elhangzott versek kéziratpapírjaiból választottak sokan, amit aláírtam, mintha kötetet dedikálnék.
A Jobbágyiban élő fotóművész, Herbst Rudolf, aki önmagát inkább riporternek nevezi, elfogadta meghívásomat, és végigfényképezte a kb. másfél órás programot. Szavaknál is többet elmondanak a képek, amelyeket albumba rendezett.
Hozzászólások