Nem sokat tudtunk róla eddig, legtöbben csak annyit, hogy a produkcióhoz harmonikusan illeszkedő hegedűszólót adott elő, amikor a kiváló műkorcsolyázó, Jevgenyij Pljuscsenko 2016-os torinoi téli olimpiai bajnokságához a zenét szolgáltatta a jég mellett. Mostani budapesti koncertjein Edvin Martont igazából megismerhettük. A Rock Symphony című lemezét mutatta be egy turné részeként, melynek korábbi állomásai az USA, Japán, Kína, és Oroszország nagyvárosai voltak. Eredetileg 2016. április 17-re egy előadást terveztek a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyből a nagy érdeklődésre való tekintettel kettő lett, egymást követően.
Edvin maga vezette a műsort, kifogástalan magyarsággal, kedvesen, közvetlenül, megnyerő stílusban. Produkcióját kis létszámú szimfonikus zenekar kísérte, a rock stílust pedig gitár, dob, és billentyűs hangszer is erősítette. Saját zenészein túl két műsorszámban is fellépett Kozmér Alexandra, a Magyar Állami Operahát prímabalerinája. A zeneszámokat végig háttérvetítés kísérte, melyek legtöbbjének Edvin volt a főszereplője. Ugyanígy fényeffektek is hozzájárultak a zene aláfestéséhez.
A zenei anyag a crossover jegyében született, benne Edvin saját szerzeményeivel éppúgy, mint klasszikusokkal. A koncert Vivaldi négy évszak című művének részletével kezdődött, úgy, hogy a hegedűművész a nézőtérről indult el a színpad felé, így külön is megcsodálhattuk az 1699-ben készült Stradivarija hangját, amelyhez nem mellékesen Edvin kiváló játéka is szükséges volt. Egy ilyen hangszer birtoklásához rangos nemzetközi versenyeken elért sikereken keresztül vezet az út. Az elismerésekhez szükség volt egy szigorú apára is, mert Edvin hajlamos volt a hegedűgyakorlást hanyagolni, kiszökött focizni, sőt ráült a hegedűjére. Édesapja aztán úgy kényszerítette ki a gyakorlást, hogy reggelit csak egyórás gyakorlás után kaphatott az ifjú hegedűs.
Az egyes számok felvezetéseként sok színes információhoz jutottunk. Edvin Fanatico című szerzeményének története például a Kínai Nagyfalhoz kötődik, ahol a klip forgatására végül hat hónapig tartó engedélyezést követően kerülhetett csak sor.
A ráadás igazi meglepetésül szolgált a publikumnak.
Kezdődött Puccini Toscajából a levéláriával, háttérben a bevezetőben említett, emlékezetes Pljuscsenko kűrrel, és Edvin hegedűszólójával, csak utóbbit most élőben hallhattuk. A művész ezt a szereplését úgy tekinti, mint „from zero to hero”, minthogy ekkor ismerte őt meg a világ.
A második ráadás a prímásként való helytállás bizonyítására született. Cimbalmos, nagybőgős, és brácsás alkotta háromtagú cigánybanda élén Edvin virtuóz előadásban nyűgözte le a közönséget a Monti-csárdással.
A művész azt mondta, hogy minden alkalommal, ha Magyarországra érve kilép a repülőgépből, úgy érzi, itthon van. Magyarsága jeleként egyetlen koncertjén sem mulasztja el magyar szerző művének előadását, amely ezen az előadáson Liszt magyar rapszódiájának részlete volt.
Az előadás minden összetevője kiváló stílus- és arányérzékről tett bizonyságot. A nagyszámú publikum azzal az élménnyel távozott, hogy Edvin Martont most már élőben is, kiváló hegedűművészként ismerhette meg.
Hozzászólások