A Heim Pál Alapítvány és társszervezőként a Világgazdaság című napilap által rendezett III. Egészséggazdaság konferencián az államtitkár kifejtette, három olyan ügy van, amelybe a források bővülése miatt bele tudnak vágni: a kancellári rendszer, a budapesti ellátás újragondolása és a szociális ágyak leválasztása az egészségügyről.
A kancellári rendszerről szólva megjegyezte: nem tartják jónak, hogy az összes döntés a kórházak falain belül születik meg, és így az ellátás gyakran nem a lakossági igények, hanem az intézményi érdekek mentén alakul. A kancellári rendszertől azt várják, hogy legyen valaki, aki megmondja, egy terület lakosságának milyen ellátást kell megkapnia, és vállalja a felelősséget azért, ami a kórházban történik.
Hangsúlyozta, azért akarják a szociális ágyakat leválasztani az egészségügyről, mert fel akarnak készülni a demográfiai jövőképre, az elöregedő társadalomra. Hozzátette: mindenkinek meg kell kapnia az igényeinek megfelelő ápolást, de ezt nem szabad az egészségügy rendszerében nyújtani, ezért a következő három-négy évben kivinnék ezt az ellátási formát a kórházakból és a jelenleginél nagyobb ilyen kapacitást alakítanának ki a szociális ellátórendszerben. Jelezte: tervezik azt is, hogy újrastrukturálják az úgynevezett hbcs-k (homogén betegcsoportok) egymáshoz való arányait, hogy csökkentsék „az intézményeknek a rászorultságát a manipulálásra” a hbcs súlyszámokkal.
Az új budapesti kórházról azt mondta, a fővárosi intézmények vezetőivel áttekintették, hogy a következő 5-10 évben mire lesz szükségük az agglomerációban élőknek. „Nem akarunk presztízsberuházást” – szögezte le, hozzátéve, a lakossági igényeket szeretnék kielégíteni, és „erre legalább kétféle verzió van”, ezek kerülnek a kormány elé, és „bármelyik valósul meg, szuperkórház lesz”.
Az államtitkár felvetette, vajon mi a „szuperkórház”: új kórháznak számít-e, ha egy olyan telephelyen, ahol eddig négy pavilon volt, azok helyén ezer ágynyi kórház létesül, vagy csak az az új kórház, ha azokat elosztjuk három telephelyen. „Ha mindkettő szuperkórház, akkor szuperkórház fog épülni” – szögezte le.
Jelezte: tervezik azt is, hogy újrastrukturálják az úgynevezett hbcs-k (homogén betegcsoportok) egymáshoz való arányait, hogy csökkentsék „az intézményeknek a rászorultságát a manipulálásra” a hbcs-súlyszámokkal
Ónodi-Szűcs Zoltán kitért arra is, hogy a jövő évi költségvetésben 167 milliárd forint pluszforrás van, amelynek több mint a felét béremelésre szeretnék fordítani. Jelezte: a garantált bérminimum miatt a bértáblák alja „összemosódott”, így most az a kérdés, hogy legyen-e a mostani bérhez képesti relatív azonos mértékű béremelés, vagy a pénz elég arra, hogy „kinyissák” a bértábla alsó és felső részét, és legyen differenciált bér.
Az államtitkár közölte azt is, a cél az, hogy a többlépcsős béremeléssel néhány éven belül felzárkózzunk a visegrádi országok átlagához.
Problémaként nevezte meg, hogy amíg más országokban csökken a kórházban töltött idő, nálunk növekedett. „A cél, hogy csökkenjen az intézmények rászorultsága a manipulánsra, amit nem azért tesznek, hogy lopjanak, hanem azért, hogy tudják hozni a nullszaldós költségvetést” − húzta alá.
A háziorvosi rendszer teljesen átkívánják alakítani megszüntetve egy orvos egy nővérrendszert. Orvos csoportokat akarnak létrehozni minden orvoshoz több segédszemélyzet tartozna így az orvosok tehermentesítve lennének a nem orvosi feladatok alól. (Ezzel megszűnne a háziorvosi rendszer, mivel nagyobb betegpopulációnál már a háziorvos nem ismerhetné a beteget személy szerint csak az aktákból tudna a betegségéről – a szerk.)
A konferencia moderátora Dannó Anna, a Népszabadság újságírója megtagadta a kérdezésem lehetőségét az államtitkártól arra hivatkozva, hogy újságíróként kívánok kérdezni!
Hozzászólások