/A nemtörődömség elhitegetése/
Élő kalendárium, benne
Fekete és néhol piros pontok.
Már nem nagyon érdekel,
Ha valamit mások szerint elrontok.
Megtanultam az éveket üvegbe tenni,
Belőlük rosszabbakat a wc-n leengedni.
A jobbakat elővenni hóeséskor
És hagyni, hogy szálljon ki a tavasz illata
Egy hólepte villanyoszlop mellett.
Sokáig nem, egy percig tart.
Minden mondatod olyan fontos volt régen,
Bonyolultabb lettél, mint egy ködszínű Rubik kocka.
Ma már olyan kevésnek tűnsz,
Ki sem akarlak rakni, látni sem akarlak annyira.
Nem számítasz sokat, csak hogy belőled is valamit üvegbe zártam,
De azt is kiengedtem azt hiszem, a Velebitsko tetején,
Amikor új szeleket hajkurásztam.
2014. július
Hozzászólások