Endre Nemes svéd-magyar festő, képzőművész, grafikus, karikaturista műveiből nyílik kiállítás Pécsett, a Nick Art&Design galériában július 8-án 19.00 órakor.
Endre Nemes Pécsváradon született 1909-ben. A család előbb Lőcsére, majd Iglóra költözött, s Endre ott nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Budapesten folytatta, 1927-ben érettségizett. 1928-ban felvette a Nemes nevet. Verseket írt, a Kassai Újság című lap munkatársa lett. 1928-1930 között Prágában élt, karikatúrákat készített. 1930-1935 között a prágai Képzőművészeti Akadémián tanult Willy Nowak professzor tanszékén. Részt vett a prágai Sezession kiállításain. 1932-1934 között a prágai Magyar Újság műkritikusa volt. 1933-ban Párizsba utazott ösztöndíjasként Jakob Bauernfreunddal, akivel közösen 1936-ban Prágában megrendezte első kiállítását. A prágai Umelecka Beseda művész-szövetség tagja lett. 1938 őszén Finnországba emigrált, ahonnét két év múlva kiutasították. Norvégiában kapott menedékjogot, ám az ország megszállását követően Svédországba menekült, ahol haláláig alkotott. 1943-ban Malmőben kiállított a Minotaurusz csoporttal, s alapító tagja a Hontalan művészek csoportjának. Részt vett a Prisma című kulturális folyóirat alapításában. 1947-1955 között a göteborgi Valands Konstskola igazgató tanára. Spanyolországban (1951) Olaszországban (1953) és Görögországban (1963) járt tanulmányúton. 1965-ben elnyerte a svéd kormány művészeti díját. 1968-ban professzorrá nevezték ki, valamint díjat kapott a VI. Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálén. 1972-ben I. díjat nyert Friedrikstadtban (Norvégia) az I. Nemzetközi Grafikai Biennálén. 1980-ban Prins Eugen-aranyérmet kapott munkásságáért. 1983-ban 254 művéből álló gyűjteményt adományozott a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak, ahol a következő évben megnyílt önálló múzeuma. A gyűjtemény legjelentősebb darabjai: Az éjszaka leleplezése (1938), a Három barát (1944), A megrágalmazott ház (1967) és a Csörgővel elfogva (1977).
1984-ben a göteborgi egyetem a filozófia díszdoktorává avatta. Jelentős számú monumentális, dekoratív munkát készített, melyekhez változatos technikákat alkalmazott (zománc, stucco, márvány-intarzia, gobelin). Festészetét alapvetően meghatározza a kései kubizmus kompozíciós eszközeit is alkalmazó szürreális alkotói szemlélete, mely már munkásságának első, Prágához kötődő periódusában kialakult. Korai festményeinek figurativitása, viszonylagos statikussága az 50-es évek közepétől jelentősen megváltozott. A formáknak, az alakoknak és a tárgyaknak egyre gyakrabban már csak fragmentumai találhatók, fedezhetők fel a zsúfolt, nehezen meghatározható terű kompozíciókon. Művészete mindinkább befogadta a nonfiguratív festészet formai vívmányait. A 60-as és a 70-es években tovább erősödött művei expresszivitása. Szimbólumai kiérleltté, emblematikussá váltak, a kompozíciós megoldások közül meghatározóvá vált a kollázs. 1974-től kezdődően művészetében jelentős hangsúlyt kapott a falikárpit és a gobelin.
(Forrás: Artportal.hu)
A kiállítást megnyitja: Sárkány József művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Hozzászólások