Még teljes pompájában, ezer virágba
öltözötten állt a meggyfa az utcán,
mikor tavasszal arra mentem, s a már
nem egészen fiatal asszonyt, ki a kertjében
kapirgált, megkérdeztem: ha sok meggy
terem idén, eladnak majd belőle?
Mert venni sokkal jobban szeretek,
mint a fáról csak úgy levenni – tettem
hozzá, mintegy magyarázatképpen.
Láttam az arcán, nem érti, mit mondok neki,
köszöntem hát, és továbbmentem.
Június első hetében ismét arra vitt az utam,
a fán mindenütt érett meggyszemek
virítottak a zöld levelek rengetegében.
Az asszony, a már nem egészen fiatal,
látszólag ugyanott állt, ahol a tavasszal hagytam.
Van-e eladó meggy? – kérdeztem. Csak ingatta
fejét: nem adunk el semmit, mondta.
Ekkor jobb kezemmel, mintegy önkéntelen,
fejem felett felnyúlva, a fáról három szem
meggyet levettem. Jobb szerettem volna venni,
mint levenni – sóhajtottam, miközben a
magot nagy ívben a járdára köptem.

Megosztás

Tweet