Azt hittem, az amatőr (kevésbé műves) irodalmi portálok ráharapnak a témámra, és egy kicsit én is beugorhatok Béla bácsi bőrébe, utóvégre magam is magyartanár lennék, ugyebár. Heves vitákra, hosszú kommentekre számítottam. Ehelyett alig szóltak hozzá a témához. Kiderült, hogy az amatőr írók nagy részét csöppet sem izgatják az irodalomelméleten alapuló írástechnikai kérdések. (Talán éppen ettől amatőrök?) Számukra kizárólag az ihlet, a született tehetség a mérvadó, mely nem igényel semmiféle tanulást. Mi több, meg vannak győződve, hogy éppen az elmélet, a szabályok gátolják tehetségük kibontakozását, és mindenféle, ezzel ellentétes tanácsot kioktatásnak éreznek. Némelyek elvben elismerik ugyan a megtanulható írói technikák fontosságát, gyakorlatilag azonban semmit sem valósítanak meg belőlük. Erre mondták hajdanán: poeta non fit, sed nascitur (a költő nem lesz, hanem születik). Félreértés ne essék, eszem ágában sincs lebecsülni a képességek vagy gyakorlás jelentőségét, de hogy valaki ezért mondjon le az elméleti tudás előnyeiről egy olyan korban, ahol puszta tehetséggel hovatovább nemhogy az irodalomba, de még egy minőségi lapba sem tud becsúszni (kivéve, ha nem is akar, mert az megint más tészta), elég nagy könnyelműség.
Az internet egyik vívmánya, hogy rengeteg publikálási lehetőséget nyújt. Gyengesége, hogy túl kevés az olyan megfelelő türelemmel, ugyanakkor szakértelemmel rendelkező Béla bácsija, aki helyes irányba tudná (vagy akarná!) terelni a netezőkben szunnyadó tehetséget.
Íme, néhány színvonalas és kevésbé színvonalas irodalmi (+ művészeti, közéleti stb.) weboldal a sok ezerből:
Amatőr Irodalmárok Klubja, Balkon, Cinke, Dunapart, Élet és Irodalom, Full Extra.hu, Görbe kör, Héttorony, Irodalom Online, Jelenkor, Közkincs, Lidércfény, Másképp látók, Napút, Prae, Regénytár, Sikoly, Szabad Szalon, Tollal, Vers…
A választék szédítő, és az az érdekes, hogy mindez olyan korban valósult meg, amikor az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Kíváncsi lennék, maguk az írók, költők mennyi időt áldoznak erre a tevékenységre. Ami engem illet a helyi sajtó és „saját” portálomban megjelenő műveken kívül alig olvasok valamit. Szeretnék, de írni még jobban szeretek, s mivel eszméletlenül lassan és nehezen
Dr. Turai Gábor Kamil (jobbról) és Dunszt István
alkotok, csakis úgy érhetek el mennyiségi szempontból eredményt, ha jóval több ideig pötyögtetem a billentyűket. Este tévé, keresztrejtvény, és többre már nem is futja az energiámból. Amúgy, az írást leszámítva, elég egyhangúan telnek napjaim. Társaságba, szórakozni nem járok. Pedig hiányzik, főleg a strand, a fürdő és művészi környezet, ahol elég sokszor megfordultam életem folyamán. Néha meglátogat lobogó hajú barátom, rendszerint könyvekkel megrakodva, és megvitatjuk a legfrissebb irodalmi eseményeket, kicsit filozofálgatunk, borozgatunk. Úgy általában egyetértünk, legfeljebb a prózai művek értékelésekor vélekedünk homlokegyenest másképpen. Ő sokszor csak egy-két részlet alapján, én minden esetben az írásmű egészének figyelembevételével tartok jónak vagy gyengének valamilyen alkotást. Versek elemzésére nem vállalkozom. A vers, esztétika, filozófia és festészet már a Kamil asztala.
(folytatjuk)
Hozzászólások