Az irodalmi portálok közül legalább 50-et személyesen is áttanulmányoztam, egyesekbe írtam is (Csillagszemek, Lenolaj, Közkincs, Irodalmi Szempont, Másképp látók, Holnap Magazin, Kaláka, Kupé, Aranylant, Dunapart, Héttorony, Tollal, Full Extra, Allegória, Kláris), de egyiknél sem tudtam lehorgonyozni. Az egyikben a szerkesztői diktálást nehezményeztem (Aranylant, Csillagszemek, Allegória), a másikban a gyér hozzászólások (Közkincs, Full Extra), illetve alacsony színvonal (Dunapart) miatt pártoltam más laphoz. De már az is megesett, hogy engem tanácsolt el a tulajdonos főszerkesztő (Kaláka), amiért figyelmeztetni bátorkodtam, hogy a bőrönd szó első ő-je hosszú ő-vel írandó. Máshol meg addig kotolnak még egy-egy elfogadott művön is (Hitel, IPM), hogy inkább más szekér után szaladok. Már amíg egy 72 éves „amatőr” egyáltalán tud még szaladni.
Ez idő szerint szinte kizárólag csak a Hetedhéthatár, Börzsönyi Helikon, Magyar Irodalmi Lap, Káfé Főnix, Folyó, Tárcán kínálom lapoknak dolgozom. A mai szokásoknak megfelelően természetesen ingyen, ami amúgy nem zavar, mert valamennyi lap jól szerkesztett, tehetséges írói gárdából álló weboldal, és ez nekem minden honoráriumnál többet ér.
Számvetés
Szuhánek Imre
Az interneten tallózva rábukkantam két régi általános iskolai osztálytársamra: Szuhánek bácsi, egykori tornaedzőm és Liszka Jánosra, a hajdani híres petrozsényi fényképész fiára. Elég szépen megöregedtek mindketten, amiben semmi rendkívülit nem látok, de hogy egyik se emlékezzék rám, számomra felfoghatatlan, ugyanis agyilag mindkettő egészséges.
Bár Flórián Teofil és Ţabrea Ghiţă barátom is feltűnne egyszer valahol! Ebben azonban egyre kevésbé reménykedem, mint ahogy abban sem, hogy a fiam csenget be hozzám egy szép napon.
Liszka János
Miután életem nagy részét mindenféle áttörés és kiugrás nélkül leéltem, s ami még hátra van, nagy valószínűséggel ugyanígy fogom leélni, talán nem ártana röviden összegezni a lényeget.
Első, egyben legsokatmondóbb ténynek tekintem, hogy valaha magam is az értől indultam, de a mai napig sem futottam be a nagy, szent Óceánba. Pedig de megküzdöttem érte, de akartam, és a tehetségem sem hiányzott. Kivéve egyet: a szerencse. Valahogy ebből jutott nekem a legkevesebb. Lucsi, cirkusz, színház, írói karrier, soha egyetlen álmom, jelentősebb elképzelésem sem vált valóra.
(folytatjuk)
Hozzászólások