A tér fölött remeg a levegő,
nyárutó ez, vagy netán őszelő.
Romaiak porladozó csontjai felett
az erkélyről kihajolva int a Liszt Ferenc.
Jannus árnyékba rejti az arcát és
köpenyébe burkolózva tova néz.
Csontváry balog kezéből hiányzik
az ecset, elég rég óta, nincs másik.
Csak a Kígyós fűszálai
görbülnek ide-oda.
Hatot ütött az óra.
Hozzászólások