Mikor az ember költözik, kidob sok mindent,
amit addig gondosan őrizgetett: régi pénz-
gyűjteményt befőttes üvegben, ami már
semmit sem ér, csorba tányért és
törött fülű bögrét. Ilyen törött fülű bögrének
érzem én is magam időnként, bár a fülem
még mindig, sértetlenül megvan.
Megtapogattam az előbb, ellenőriztem,
helyes kis darab, mindkettő a helyén,
épségben. Mégis, valamiért én magamat,
meg az életemet ilyen törött fülű bögre-létként
élem meg. Egyszer régen, én úgy hiszem,
valaki költözött, és kidobott engem.
Azóta valahogy nem lelem a helyem.
Hozzászólások