Vaszaron, anyámnál összetolt ágyakon, hárman fekszünk P. mint plátói, középen közös barátunk Rajz János arcával, én pedig a másik oldalon egy takaró alatt. Ébredéskor anyám hozza a frissen főzött gőzölgő kávét, kivételesen még tejszínt is kapunk. Anyám szívesen ücsörög az ágy végében, miközben mi szürcsöljük a kávét, nincs bennem pironkodás, inkább valami nyugalomféle tölt el, hogy láthatod, milyen egyszerű helyről származom. Az álomban nem volt szerelmi jelenet, mégis éreztem vonzalmat. Felkászálódunk, én ágyazok és rendbe teszem a szobát, aztán a cserepes virágokat hordjuk ki a szoba előtti betonjárdára. A virágok mögötti sarokban erősen hullik az öreg ház vakolata, összesöpröm és lapáton hordom a szemétdombra.
***
Az elsősök beíratása után vagyunk, 63 beírt gyerekből három osztályt szeretnénk indítani, sajnos a matematika tagozatos osztályba jelentkeztek ismét a legtöbben, így csak két osztályra futja, győzködhetjük a szülőket az arányos elosztás miatt. Erősen töröm a fejem a közös szülői értekezlet előtt, próbálom magamban megfogalmazni a leghatásosabb érveket a sima osztály előnyei mellett. M. jön le a lépcsőn, ő a tagozatos osztály tanítója, jön szembe velem vastag zöld csíkos térdig érő lezser pulóverében, a pulóvernek nincs ujja, ezért olyan akár egy mozgó padlóváza, csak a haja vöröslik erősen, szürkés szeme mosolyog, végre vidámnak látom…
***
Mintha metrón utaznék Rákoskeresztúr központjába, örülök hogy a felszínen történő fél órás utazás alig tíz percre csökkent. Az elágazásnál a Spar melletti sütödénél párom gyűjti be a születésnapra, népnapra készített házi süteményeket a rokonságtól és a közeli ismerősöktől. Mérgelődik a rengeteg krémes láttán, ezért egy hirtelen ötlet által kolbászkeverésre emlékeztető fateknőbe borítgatja az összehordott rengeteg édességet, majd felgyűrt ingujjal gyúrni kezdi az egészet. Munkája nyomán barnás sárga massza keletkezik, később golyócskákat formáz belőle, azt mondja: így igazságos, hiszen így mindenki megkóstolhatja a másikét.
***
M. sógornőm (rég halott) anyját megoperálták. M. egész délelőtt nyugtalan volt, sírt. Azzal próbáltam vigasztalni őt, hogy ilyen nagy műtétnél elaltatják a beteget, így az anyját is bizonyára. M. azt mondja nem altatták el, mert mindent érzett, méhében valami forró eszközzel ügyködtek, M. a műtő előtti folyosón hallotta anyja ordítását és letaglózta, hogy nem tudott rajta segíteni.
***
A CBA-ban pakolnak, minden polcot középre tolnak. Nagyon gyér az árukészlet, feltűnően kevés a zöldáru és a gyümölcs. Tésztafélék, konzervek azonban nagyobb mennyiségben vannak a középen elhelyezett polcokon. A bolti dolgozók, eladók, pénztárosok, biztonsági őrök a nagy káosz ellenére is fel-alá sétálnak, viccelődnek, nevetgélnek, még velem is, mert felvetettem, hogy mennyire hiányos a készletük. Almát kaphatok, szól egy eladó, valamelyik ládában van még néhány darab, csak keressem meg. Egy óriás, egészséges almát találok a rothadók között, emelném is de túl nehéz, de nem azért teszem vissza a helyére mert nehéz, hanem azért mert rá van ragasztva az ára, ennyi pénzem nincs, dühöngök magamban, hogy az áremelésről senki sem szólt időben.
***
Roland fiamék komlói házában játszódnak az események. Az alsó szinten a nagy nappaliban térdepel K. G. barátom felesége és nagy sodrófájával szorgalmasan dolgozik valami hihetetlenül sárga linzertésztát sodor de nem a nyújtódeszkán, hanem a nyírfa színű laminált parkettán. A tészta egyre vékonyabb, már-már beteríti a hatalmas nappali parkettáját. Nem tudom szó nélkül megállni a látványt, hogy micsoda dolog ez, a koszos macskaszőrös parkettán nyújtani a tésztát, ki fogja ezt megenni? K. erre nagy ártatlanul néz a szemembe, kicsit fellibbenti a kinyújtott tésztát, látom, hogy óriás damasztterítőkön történik a művelet, K. szemrehányón azt mondja, hogy annyira ismerhetném már, hogy ő is ad a tisztaságra. Megnyugszom valamelyest, de a menyem azt kérdezi, mire ez a nagy készülődés, miért kell ennyit sütnie. K. egy pogácsaszaggatóval nagy karikákat kanyarít a sárga tésztából és különböző töltelékkel tölti meg azokat, végül óvatosan csavarja meg koszorúszerűre a karikákat, közben azt meséli, hogy férjétől már több éve él külön, pár hete még beszélt a férj orvosával, aki azt állítja, hogy G. tökéletesen meggyógyult, aktívabb és szelídebb mint valaha volt. K. hozzáfűzi, eképp lejárt a próbaidő, a nagy visszatérést szeretné emlékezetessé tenni, méltón megünnepelni, ezért itt idegen és semleges területen, környezetben fogadná a mit sem sejtő férjet, hogy meglepetése még nagyobb legyen, ezért kéretőzött ide a fiamékhoz, sőt még más érdekessége is lesz ennek a sütésnek csak nézzünk be az emeleti hálószobába – ott a meglepetésvendégek serénykednek Zs. és T. párom fia és menye – ők mártogatják különféle színű fényes ételfestékbe, leginkább narancssárga és kék színűekbe az elkészített sütikoszorúkat, a konyhában pedig M. sógornőm sütögeti ki óriás sütőlemezeken és nagyon vigyáz, hogy meg ne égjenek. Magamban örülök az eseménynek. Vajon mit fog szólni G., aki még semmit sem sejt a megváltódásról, a feloldozásról, hogy éli meg, hogy hosszú magányos évek után visszatér az elveszettnek hitt paradicsomba.
***
Vendégségben vagyok fiatalabb öcséméknél, közös programra készülünk, lehet színházba mennénk Pécsre. Nehezen telnek az órák, sógornőm fáradt, kedvetlen, alig beszélünk egymással, pedig közölnöm kellene, hogy nem hoztam magammal színházba való ruhát, mert úgy terveztem hogy itt majd vásárolok valami jobb göncöt. Mire kinyögném a problémámat M. elalszik a nappaliban, úgy ruhástól. Megoldódik magától a probléma; így biztosan nem megyünk színházba, sőt a ruhára szánt pénzem is megmarad…
***
Bolyongok a füvészkertben, gyönyörű zöld növények között, megcsodálom a pálmákat. Hirtelen kedvem támad megsimogatni egy nagyra nőtt levelet, ám a tilalom erősebb bennem a kívánásnál, mert hátha bele is pusztulna az emberi kéz érintésébe.
***
Szomszédom fia kihordott egy csomó holmit a lakásomból, szétszedte a nagyheverőt, éppen néhány segítőjével dolgozott, amikor hazaértem az orvostól. Megrettentett a pusztítás látványa, kiabálni kezdtem, hogy nyomban vigyék vissza az ágyat, mert vendégeim jönnek. G. azt mondja nem nagy ügy, az ágyneműt nem viszik el, aki akar a földön is tud aludni. Felháborított a lélektelen szöveg, majd összeestem, erre a karomat fogva a szobámba toloncolt és azt mondta: a maga ágyához nem nyúltunk, ne szarjon be, most nagyon kell a lóvé, egyszer majd kárpótolom…
Hozzászólások