kamaszkori eszmefuttatás • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

kamaszkori eszmefuttatás

Ha az ember még életében jelképpé válik a többiek számára, önmaga előtt megsemmisül. A tökéletes totális semmisítő. Elveszti egyéni arcát, a tévedésest, hibásat. Az ember egyik legemberibb tulajdonsága, hogy téved. Tévedhet. A jelkép már felülemelkedett a tévedéseken, a jelkép maga a tökély (vagy a tévedés tökéletesítése). Vagy csak egy bizonyos foka a tökéletesnek? Lehetnek lépcsők? Nem hiszem. A tökéletességnek nincsenek kérdőjelei. A tévedés arca emberi. Az ember arca tévedéses. Esetleges. A tökélyben semmi sem az. Adott egyszer s mindenkorra.
No nem, minden kornak megvan a maga tökéletességideálja, de ez már más lapra tartozik. A tökély mindig az, kortól függetlenül. Michelangelo Dávidja, Rubens, Rembrandt festményei stb. Csakhogy műalkotásokkal nem lehet összehasonlítani egy emberi magatartást pld. Az emberi test teljesítményei nem tartoznak a művészethez. A tökéletesség fogalmát csak a művészetben alkalmazhatjuk (?). “Tökéletes a maga nemében” hibás kifejezés. Mindenek nemében kell tökéletesnek lenni, más lehetőség nincs. Csak a mindenekfeletti tökély létezik, mint például Isten fogalma. A tökéletesség fogalma csak pozitív lehet. Ami rossz, az nem lehet tökéletes.
(’78 július 23)


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS