Stoppolás I.
Stoppolt egy fiatalember. Megállt egy Mercedes. Idősebb házaspár ült elöl, ő beszállt hátra. Kényelmesen elhelyezkedett. Nézelődött körbe-körbe, majd tekintete rámeredt a kilométeróra egyre meredekebbre kúszó mutatójára. 80, 100, 120, 140!
– Már ne haragudjon asszonyom, de nem lesz ez kicsit sok?
– Ó, kérem, ne aggódjon. A férjem nagyszerűen vezet. Úgy ismeri az utat, hogy itt még álmában is elvezeti az autót. Igaz, Hans? … Hans?! Hans?!! Hans?!!!
Stoppolás II.
Stoppolt egy fiatalember. Megállt egy Mercedes. A stoppos beült az anyósülésre. Kényelmesen elhelyezkedett, majd nézelődött jobbra-balra. Rengeteget kérdezett, ez mi, az mi?
– És tessék mondani, ott elöl, a motorháztetőn az a körbe zárt háromszög, az mi?
A sofőr, aki már kicsit unta a kérdéseket, szórakozottan rávágta:
– Az egy speciális célzókészülék.
Kisvártatva a dombtetőn föltűnt egy kerékpáros, aki az út szélén tekert. A stoppos lázasan nekikészülődött, hogy ugye most lenne mit célozni. A pilóta vette a lapot. Befogta a biciklist a célkeresztbe, gyorsított, de az utolsó pillanatban elhúzta a kormányt balra. Ám rémülten látta a visszapillantó tükörben, hogy a biciklis nincs sehol. Kisvártatva megszólalt a stoppos:
– Na, hallja, maga is fújhatja ám a speciális célzókészülékét! Ha ki nem nyitom az ajtót, ez még mindig kerekezne…
Pécs, 2017. január 12. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások