Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
46.
János gazda és béresei egy tálból esznek gulyást. A gazdának szemet szúr, hogy Andris mindig csak húst vesz ki. Rászól:
– Hé, Andris, krumplit mé nem esz, kemed?
– Andris világfájdalmas arcot vág:
– Hagyja el, gazduram, jau nekem a hús is.
47.
Móricka ebéd közben megkérdi:
– Papa, akarsz még egy szelet tortát?
– Nem, fiam.
– Hát akkor most te kérdezz engem.
48.
A tanító megkérdi Mórickától:
– Miért száll fel a higany, ha meleg vízbe teszik?
– Azért, – mondja Móricka – mert alul biztosan nagyon melege van.
49.
Orvosi szigorlaton kérdi a professzor:
– A betegnek idegmegrövidülése van és ennek folytán sántít. Ön ebben az esetben mit csinálna, jelölt úr?
– Mit, – feleli a jelült – én is sántítanék.
50.
Kohnné hazajön és így szól az urához:
– Nézd, a kalaposné azt mondja, hogy ez a kalap tíz évvel fiatalabbá tesz.
– Miért nem vettél magadnak hatot? – mondja Kohn.
Hozzászólások