Olyasmiről beszélek én,
Szőre szorosan áll testén;
Amikor sír a gyereked,
Könnyen vidámmá teheted:
Ha az előbbi dolognak
A kicsinyét néki adtad…
(Datolyapálma és a datolya)
Olyasmiről beszélek én,
Munkál fekete fű földjén,
Tiszta vízzel táplálkozik,
Úr is hallgat, míg dolgozik.
(Borotva)
Olyasmiről beszélek én,
Tollat hord ő, de két szélén,
Bejárja a fél világot,
Bár mozdulni nem is látod.
(A szem)
Van egy város alap nélkül,
Egy fala magától épül,
Olyan dolog lakik abba,
Előjön, ha Allah hagyja.
(A tojás és a madár)
Van valami, lovak járják,
De a végét sosem látják;
Megölheti a lovat –
A ló néki nem árthat…
(Az út)
Achmed mondta ezeket,
hallgatták az emberek:
Furcsa dolgot láttam,
mozgott a pusztában,
volt szája és volt szeme,
de lélek nem volt benne.
(Levedlett kígyóbőr)
Mint egy ököl, akkora,
ezreket zár magába.
(Gránátalma)
Fekete, mint szén, a háta,
fehér, mint háj, hasa tája,
egy papucsnál alacsonyabb,
pálmafánál meg magasabb.
(Fecske – ha ül, ha repül)
Néger férj és néger anya
fehéret hozott világra –
de mi történt három hétre?
Fehérből lett egy fekete!
(Hollótojás)
Délről jön és sokféle,
eszik délben és este –
csak külseje kelendő,
belseje nem ehető…
(Datolya)
Egy asszony megtelepedett,
itt lóg rajta ezer gyerek,
mindegyiknek van sapkája,
egyébként mezítelenek.
(A tölgyfa és a makkok)
Több mint harminc éve fő témám a találós kérdések összehasonlító vizsgálata. Távoli területek, közel sem rokon népek folklórjában is gyakran találunk összecsengő szövegeket. A fentebb, saját fordításomban közölt arab rejtvények közül az utolsónak magyar megfelelője:
Egy apának ezer fia –
Mindegyiknek van kalapja,
De magának nincsen.
(A tölgyfa és a makkok)
Hozzászólások