Nyelvtudomány

Neves tudósaink (Benkő Loránd, Kiss Jenő, Deme László, Hoffmann István, Kálmán Béla, Hajdú Mihály, Mező András, Kázmér Miklós, Ördög Ferenc, Végh József, Szabó József és sokan mások) részletes tanulmányokban ismertették, értékelték a címben jelzett kutatások országos szintű eredményeit.

Sokan úgy tartják, hogy A magyar helyesírás szabályai-nak (a HSz.-nek) a paragrafusai (előírásai) olyan bonyolultak, hogy megértésük csaknem lehetetlen az átlagos műveltség szintjén. Szokás arra hivatkozni, hogy nem kevés következetlenség van a szabályok rendszerében és a HSz Szótár című részében is. Megszületik az alaptalan ítélet: Tanulhatatlan a magyar helyesírás. Ne fogadjuk el ezt az elmarasztaló vélekedést!

Néha zavarban vagyunk, ha úgy érezzük, hogy egy-egy szóalaknak akár kétféle toldalékolása lehet. Az eltérés azonban nem lényegtelen, mert például a háznak ablak -a, az asztalosnak meg ablak-ja van; az egyetem kar-a, de már az ember kar-ja a helyes szóalak.

Furcsa, nehezen érthető mondatok hallhatók-olvashatók szinte naponta a fővárosi média hírközlő szerveinek fórumain: a rádió, tévé műsoraiban és az újságokban.

Nemrég Benkő Loránd, Nyíri Antal tanulmányai adtak példát arra, hogy érdemes a szócsaládhoz tartozó szavak jelentésbeli és morfológiai sajátosságait figyelembe venni, ha a szó eredetét kutatjuk.

Lexikográfusaink kettős évforduló megünneplésére készülhetnek: 2026-ban lesz 130 éves Margalits Ede közmondásgyűjteménye, és csak tíz évvel „fiatalabb” Póra Ferenc 1906-ban megjelent szinonima- és közmondáskötete.

Amikor a szólások és közmondások kapcsolatának kutatását terveztem, még nem gondolhattam arra, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Voltak ismeteteim a közmondásokról, szólásokról, de a téma összefüggéseit eddig nem vettem észre.

Sokan gondolják úgy – tévesen –, hogy Baranya megyének már nincsenek nyelvjárásai. Kétségtelen, hogy a köznyelvi kiejtés hatására és a nyelvfejlődés eredményeként szürkülnek, visszaszorulnak nyelvjárásaink.

A mindennapi beszédben gyakori, hogy sok olyan szót hallunk, amelynek újszerű jelentése eltér az általunk ismert szó alapjelentésétől. Szerencsés esetben a szó mondatkörnyezete és „szófejtő” készségünk alapján – némi hezitálás után – megértjük a számunkra furcsa szóalak jelentését.

A magyar nyelvjárástudomány (dialektológia) történetében látványos alkotások közé tartoznak a tájszógyűjtemények.