Nyelvtudomány

Tanulmányink során fokozatosan fejlődik a helyesírási készségünk. Még idősebb felnőttként is tapasztalhatjuk, hogy elbizonytalanodunk, ha egy-egy nehezebb helyesírású szó kerül elénk.

Úgy, hogy hirtelen nem találjuk meg az adott szó, szókapcsolat írására vonatkozó szabályt a HSz.-ben. Úgy, hogy gátlástalanul (a szabályokkal mit sem törődve), csak az ösztönös nyelvérzékünkre támaszkodva írjuk a kérdéses szót.

Mindannyian tudjuk, hogy az első kis versikéket, kiolvasó rigmusokat édesanyánktól kaptuk ajándékul az álomba ringató népmesékkel együtt. Ezek a szövegek, bűvös szavak jelentik anyanyelvünk pilléreit.

Jóllehet már messze vannak az 1970-es évek, mégis jól emlékszem, hogy gyermekeink korán ismerkedtek a könyvekkel. Szinte már kisbabaként örömmel forgatták az állatokat ábrázoló leporellókat, és várták, hogy a „foglakozásokon” megmondjuk, mi látható a képeken.

Az Időfolyam halad, nem lehet feltartóztatni, legfeljebb kicsit lassítani. Bár  talán  hihetetlen, mégis igaz: Király Lajos tanár úr, a dél-dunántúli régió kiemelkedő tudású kutatója ebben az évben érkezik el a 90. születésnapjához!

Gyermekkoromban – pajtásaimhoz hasonlóan – én is kíváncsi voltam szüntelen a világ csodáira. Efféle kérdéseim voltak: miért villámlik?, miért dörög az ég?, miért van nappal és éjszaka? Később már a viselkedés furcsaságai érdekeltek: miért vannak irigyeink?, miért szeret sok ember acsarkodni?

Neves tudósaink (Benkő Loránd, Kiss Jenő, Deme László, Hoffmann István, Kálmán Béla, Hajdú Mihály, Mező András, Kázmér Miklós, Ördög Ferenc, Végh József, Szabó József és sokan mások) részletes tanulmányokban ismertették, értékelték a címben jelzett kutatások országos szintű eredményeit.

Sokan úgy tartják, hogy A magyar helyesírás szabályai-nak (a HSz.-nek) a paragrafusai (előírásai) olyan bonyolultak, hogy megértésük csaknem lehetetlen az átlagos műveltség szintjén. Szokás arra hivatkozni, hogy nem kevés következetlenség van a szabályok rendszerében és a HSz Szótár című részében is. Megszületik az alaptalan ítélet: Tanulhatatlan a magyar helyesírás. Ne fogadjuk el ezt az elmarasztaló vélekedést!

Néha zavarban vagyunk, ha úgy érezzük, hogy egy-egy szóalaknak akár kétféle toldalékolása lehet. Az eltérés azonban nem lényegtelen, mert például a háznak ablak -a, az asztalosnak meg ablak-ja van; az egyetem kar-a, de már az ember kar-ja a helyes szóalak.

Furcsa, nehezen érthető mondatok hallhatók-olvashatók szinte naponta a fővárosi média hírközlő szerveinek fórumain: a rádió, tévé műsoraiban és az újságokban.