Névtani témájú írásaimban törekedtem az adott téma szakirodalmi előzményeinek ismertetésére is. Külön gyűjtöttem a baranyai helynevek magyarázatáról, értelmezéséről szóló írások szerzőinek életrajzi adatai, a tudósok munkásságának főbb eredményeit. Kronológiai rend szerint összeállt egy érdekes gyűjtemény, és ebből született 2013-ban ez a tanulmányom: A pécsi és baranyai helynévkutatás jeles személyiségei. A dolgozat végén kis értékelés olvasható a BMNF utóéletéről és a baranyai helynévkutatatás jövőbeli feladatairól. A tanulmány megjelentetésére nem gondolhattam (talán a 36 oldalnyi terjedelmessége miatt), ezért 2025 őszéig „pihent” a számítógépemen. 2025 novemberében Tóth Valéria, a DTE egyetemi tanára úgy döntött kérésemre, hogy munkámat felteszik az egyetem honlapjára. Ez folyamatban van; így van remény arra, hogy sokan hasznosítják majd összeállításomat. Munkámból szépen kirajzolódik, hogy Baranyában mintegy 200 éves története, tekintélyes múltja van a helynévkutatásnak.
A BMFN megjelenésének 40. évfordulójára készülvén szerettem volna tájékozódni városunk fiataljainak helynévismeretéről. 2023-ban kis kérdőívet állítottam össze arról, hogy ismerik-e a diákok Pécs fontosabb utcaneveit. A kérdőívek kitöltését két középiskolai és két általános iskolai osztály tanulóitól vártam. Nagy nehezen eljutottak hozzám a kiöltött kérdőívek. A kérdéseimre adott válaszok megdöbbentőek voltak. A pécsi diákok utcanév-ismerete nagyon pontatlan, hiányos. Ezt kollégáim azzal magyarázták, hogy ma már nem gyalog járnak suliba a diákok: szülők hozzák őket autóval. Így szinte fogalma sincs sok gyermeknek, hogy mely utcákon át lehet eljutni az iskolájába. A felmérés eredményéről egy névtani emlékülésen szerettem volna beszámolni. A lehangoló válaszok ismertetéséről lemondtam, mert attól tartottam, hogy ezzel zavarba hoznám diákokat és a tanáraikat is. – Mivel nem tartom elfogadhatónak a pécsi diákok tájékozódó képességét, ismeretterjesztő szándékkal elkészítettem ezt a tanulmányomat: Helynévismereti kislexikon igényes pécsi és baranyai diákok számára. Sajnos, nem találtam kiadót a munka megjelentetésére. Máté Gábor tanár úr segítségével írásom felkerült az internetre, az academia.edu honlapra. Örülök annak, hogy szinte hetente jön értesítés az Akadémiától: sokan keresik fel írásomat az interneten. Sok haszon származna abból, ha az iskolák letölthetnék a Kislexikon szövegét. Így írásom akár segédanyaga lehetne a honismereti oktatásnak.
(Forrás: DTE Archívum)
A BMFN adtainak helyszíni gyűjtése és a levéltári kutatások során sok újszerű adatot találtam az elpusztult helységek nevére, helyére vonatkozóan. Tudtam, hogy Baranya elenyészett településeinek kutatásában Németh Bélának, Follajtár Ernőnek, Weidlein Jánosnak, Káldy-Nagy Gyulának jelentős érdemei vannak. Legteljesebbnek, legmegbízhatóbbnak Reuter Camillo tanulmányát tartjuk ebben a témában (Reuter C. 1974). Adatait Kiss Lajos is közli a FNESz-ben. Történészeink közül Engel Pál készült könyv méretű tanulmányt írni az elpusztult falvakról. Váratlan halála megakadályozta kéziratának befejezését. Az említett munkák forrásértéke vitathatatlan, mégis úgy látszik, hogy sok megválaszolatlan kérdés maradt ebben a témakörben. Még Káldy-Nagy Gyula is bizonytalan volt néhány település helyének lokalizálásában (Káldy-Nagy Gy. 1960). Reuter Camillo munkájából sem derül ki, hogy mikor és miért pusztulhatott el egy-egy település; és arra sincs megnyugtató adat, hogy mi lett a sorsa az elnéptelenedett települések határának. Ezért döntöttem úgy, hogy kijegyzeteljük a BMFN-ből az elenyészett falvak adatait, és a fennmaradt népmondákra is utalunk. A népmondák, mondaszerű történetek és történeti elbeszélések ugyancsak forrásul szolgálhatnak. Mivel ez „nem egyemberes munka”, kis kutatócsoportot szerveztem kollégáim, barátaim felkérésével. A példaadás szándékával 2025-ben elkészítettem a sásdi járás névadatainak és a népmondák címeinek, lelőhelyeinek jegyzékét. A mintegy 120 oldal terjedelmű dolgozat kiadására nem találtam kiadót, ezért ismét Tóth Valéria egyetemi tanárt kértem meg arra, hogy – ha erre van lehetőségük – ezt az írásomat is tegyék fel kollégái a DTE Névtani Archívumának honlapjára. Kérésem teljesült, így ez a munkám is elérető lesz hamarosan az interneten. (Pesti J. 2025)
Sokan talán kétkedéssel fogadják majd ezt a dolgozatomat; mondván, hogy a BMFN-ből ők is megtalálják az általam kigyűjtött adatokat. Az igazság az, hogy nekem is gondot jelentett ez a vállalt munka. Jóllehet a helynevek gyűjtése, majd helyszíni ellenőrzése során sok tapasztalatot szereztem a baranyai helynevek keletkezéséről, változásairól; és a BMFN szerkesztőjeként újra olvashattam a kiadásra szánt szövegrészleteket, a roppant nehéz és sok figyelmet kívánó munka során alaposabban nem tudtam elmélyülni a helynevek összefüggéseinek tanulmányozásában. „Nem láttam a fától az erdőt”, és kezdőnek számítottam a helynévkutatásban 50 évvel ezelőtt! Úgy látszik, hogy idősödvén javult a lényeglátó képességem, és talán sikerült a helynévadás és körülményeinek vizsgálatában újszerű gondolatokat is megfogalmaznom. Csak két témát említek. Az elenyészett falvak területének megszerzéséért a török hadak kivonulása utáni években ádáz harcok kezdődtek. Például az elpusztult Háb, Kónyafalva, Hossziszó, Olaszfalva, Ravaszlik, Vargánya falvak határának birtoklásáért verekedésekre is sor került. Akkor senkinek nem jutott eszébe, hogy segítséget adjanak az elnéptelenedett falvak újjáépítéshez. Az említett községek határán osztozkodtak a szomszéd községek lakói. Erre utalnak azok a határrésznevek, amelyek Alsómocsoládon máig őrzik Olaszfalu, Vargánya és Ravaszlik falu nevét, emlékét. Az Ormánságban sem volt jobb a helyzet. Ott az elenyészett falvak határát szerezték meg a felszabadító háborúk „hadvezérei” és a pécsi püspökség meg a pécsi káptalan urai. A 3–4 holdas kisbirtokon az élet minimális feltételeit is nehéz volt biztosítani. A tragikus körülmények között jött létre az egykézés hagyománya. Kiss Géza, a híres kákicsi lelkész kérésére még részes művelésre sem kaptak földet a jobbágy sorsú gazdák. Az egészségtelen birtokviszonyok kialakulása az 1687 után években kezdődhetett, és tartott folyamatosan 1945-ig. – Gyűjtőmunkám „mellékterméke” volt az, hogy felismertem a 17. századi településtörténet durva birtokszerzési törekvéseit. Erről kis tanulmányt írtam.
Érdekes, hogy a korai középkorban és valószínűen az Árpád-korban is a vízfolyások mellett jöttek létre a települések, mert az állattartó életforma fontos feltétele lehetett a víz. „Beszédes” falunevek bizonyítják, hogy vízfolyás mellett jöttek létre Baranyában ezek a települések: Okorág, Okorvölgy, Egerág, Egrëgy [ma: Magyaregregy az éger, eger ’fanévből’ és az ügy, igy, ëgy ’vízfolyás’ összetételéből], Mocsolád (Mocsila + ág ’vízfolyás’ összetételével), Szágy (az aszó ’völgy, folyómeder’ + ág összetételéből), Kisbeszterce (a gyors folyású bisztro köznévvel van kapcsolatban) (Pesti J. 2017). Erdélyben több falu neve ugyancsak vízfolyás nevéből alakult. A vizsgálatokat jó lenne kiterjeszteni a zalai, somogyi és a tolnai falunevekre is!
Úgy vélem, hogy a BMFN-ből kigyűjtött adatok megkönnyítik a kutatók munkáját. A feldolgozásra, értelmezésre érdemes gyűjtemény tehermentesíti majd a kutatókat a keresgélés sok időt rabló munkájától.
Szóljon hozzá!