Nagy Bandó András nyitotta meg Cseh Gabriella tűzzománc készítő és Papp József keramikus kiállítását Pécsett, a Pannon Magyar Házban december 3-án. A megnyitó különlegessége volt, hogy a megszokottól eltérően a kiállító művészek bemutatása helyett Nagy Bandó András az alkotás folyamatáról, személyes motivációkról kérdezte őket. Egy kedélyes beszélgetés kerekedett a közönség nagy örömére, szépséges dalokkal megkoronázva.
Kár tagadni, mindenkiben megvan a vágy a halhatatlanságra. Ezt ki-ki lehetőségeihez képest igyekszik elérni. A cél, hogy olyasvalamit tegyünk le az asztalra, ami megmarad, amit az idő nem rongál meg. A szavak elszállnak, de például a tűzzománc és a kerámia alkotások maradandóak. Cseh Gabriella elmondta, az utóbbi időben kevesebbet szokott beszélni. Azt szeretné, hogy a közönség tagjai inkább támaszkodjanak a szemükre. Amiről régebben szavakkal mesélt, most a tűzzománcban fejezi ki; alkotásaiban előjönnek a régi emlékképek, a mesék, melyeket a legfontosabbnak tart. A mesék mellett az éneklés szintén jelen van a művész életében, ezt a közönség is megcsodálhatta, amikor két dalt adott elő, hangszeres kíséret nélkül, magával ragadóan. A képzőművészet és a dal mellett a matematika szintén meghatározó szerepet kap a művésznél, hiszen ez a hivatása, Gabriella matematikatanár.
Visszatérve a tűzzománc készítéshez: lényeges számára a technika ismerete, de úgy gondolja, a kifejezés vágya fontosabb ennél. Szerencsésnek tartja magát, mert nem a mesterséget tanulta meg előbb, és azután kifejezte önmagát, hanem épp fordítva. Megélte, kifejezhette önmagát azon keresztül, hogy a technika közelébe került. Előbb volt meg benne a kifejezés vágya, amit azután nem a technikához igazított, hanem megtalálta a hozzá megfelelő technikát.
A tűzzománc alkotások különlegessége az elhelyezésük. Nem önmagukban, vagy keretbe foglalva láthatóak a falon, hanem kőlapokba „építve”, ahol a kő egyfajta természetes keretet ad a színes műveknek. A köveket Papp József fedezte fel, amikor Pannonhalmán az Apátságban töltött el egy napot. A településen lelt rá a vékony, hasított kőlapokra. Az ötlet itt fogalmazódott meg, majd rövidesen megvalósult: a tűzzománc képek kitűnően érvényesülnek a színes mészkő lapokon.
Papp József kerámia alkotásai a művész szerint egyfajta játék folyamán jönnek létre. Úgy fogalmaz, hogy a játék során az agyagban rejlő álmokat óvatosan és alázattal emeli ki, és teszi láthatóvá, tapinthatóvá mások számára. A megnyitón az alkotás folyamatába is beavatta a közönséget, mesélt a műterméről, ahol a vendégek figyelemmel kísérhették az alkotás mozzanatait a kanapén, egy-két pohár bor mellett. Azonban lényegesnek tartja, hogy az igazi alkotómunka egyedül zajlik, nem ritkán éjszakába nyúlóan, például a rádió mellett ülve. A művész az 1980-as évekre emlékezett vissza, amikor egy alkotással töltött éjszakán a Petőfi rádióban Nagy Bandó Andrást hallgatta – akkor nem sejtette, hogy most, 2010. decemberében épp ő fogja megnyitni a kiállítását.
Mégis így történt, és aki eljött a megnyitóra, a művészek beszélgetésébe be is kapcsolódhatott, igazi, közvetlen hangulatú esten vehetett részt, művészetbarátok társaságában. Aki kedvet érzett hozzá, a Papp József által szétosztott drótokból kis alkotásokat hajlíthatott, melyeket a művész ígérete szerint a közönség is megtekinthet a jövőben soproni kiállítóhelyén.
Az oldalon látható fényképeket a kiállítás megnyitóján a szerző készítette.
Bokor Béla, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatója, Cseh Gabriella, Papp József és Nagy Bandó András
A megnyitó közönsége
Cseh Gabriella: Elcsúszott síkok
Papp József: Három nővér
Papp József: Esti város
A beszélgetőtársak lapunk szerzői: Nagy Bandó András és Bandi András
Készül a műalkotás a drótokból
Hajtogatás drótokból
Hozzászólások