Tavaszba hívó hangod
két karom körülzárja,
húsvéti víg harangod
dermedt magányom várja.
Örvénylő szelek hátán
avarba rejtett nyomok
útját kutatom kábán
mint bilincsbe vert rabok
napestig helyben járván.
a képzelet üvegszárnyán
tudom, egyszer elérek
oda, hol a kibomló
zöld lombok selyme omló,
s a csúcsok hófehérek.
Hozzászólások