Hiába káromlás, fohász…
csak didergek, mint vén makk ász,
mely melengeti két kezét
a pakliban. Passzív e lét.
Ki verseknek él, mind bolond,
számára nem terem porond.
Inkább söpörjön dús vihar
mely lelket, lombot felkavar.
Ha tűr, azt mondják rá, fakír,
a verse hulladék papír,
vízben szemét, poshadt hínár,
belepheti az ősmocsár.
Kiszáradt kútba hullt hitem,
keresztem hátamon viszem.
Az üdvösséghez épp elég,
ha defektes az agykerék.
Hozzászólások