Facebook-szösszenetek egy sérültekkel foglalkozó alapítvány életéből
A nagy menetelés
A következő történet azt illusztrálja, hogy egy sérülteknek rendezett tábor negyedik estéjén milyen fáradtsági szinten működünk mi, az alapítvány munkatársai. Az utolsó nap elhatároztuk, hogy a tábortűznél minden csoport előad valami vidám jelenetet. A szobánk egy Örkény-egyperces feldolgozással készült, azzal, amiben egy tojás elindult világgá, hogy csatlakozzon hozzá egy fél bicikli, Berengár király és még jó néhányan, hogy aztán csak menjenek, menjenek… A mi változatunkban Örkény István ment világgá, akit én játszottam. A feladatom csak annyi volt, hogy menjek körbe-körbe, hogy minden körnél csatlakozzon hozzám valaki. Közben meséltem is: „… és akkor Örkény István találkozott Andival… Tomival… Zsombival…
Jött az utolsó kör, nagy garral mondtam a szöveget: „…és akkor Örkény István találkozott… találkozott… ööö… találkozott…”
És ott álltunk egymással szemben, bambulva a hosszú csendben, a több mint három éve ismert kolléganővel (ez a negyedik táborunk), mert egyszerűen nem jutott eszembe a neve. Nem a családneve. A keresztneve.
Végül egy kurta, ügyetlen bemutatkozással oldottuk meg a kínos helyzetet, hogy aztán az udvar belsejét megcélozva, menjünk, menjünk, vissza se nézzünk, menjünk… Elöl Örkény István, mögötte Andi, Tomi, Zsombi, Gyurka és végül… ööö… ANIKÓ!
Mindhalálig kézműves
Az egyik nap átjönnek a szomszédos teremből, hogy gyufát kérjenek. Pár perc keresgélés után felajánlok nekik egy öngyújtót.
– Az nem jó – mondja a kolléganő –, sünt csinálnánk a gyerekekkel.
0631…
Nagy fiúk napján azt a feladatot kapod, hogy az egyik (sérült) gyereket kísérd haza a cirkusz után. Mi az anyuka telefonszáma? kérded a kollégáktól, erre leírják, orrod alá rakják, te zsebre teszed. Este a külvárosi utcában, a gyér lámpafényben előveszed a cetlit, olvasod: 0631… Így nem kezdődnek telefonszámok, a kolléganő biztos elírta, automatikusan 0630-at írsz be. Kicseng, felveszik, majd te vidám, bratyizos hangon: Szia, szia, Smelka Sanyi vagyok az alapítványtól, meghoztam a fiadat, melyik lépcsőház a tiétek? Erre egy hasonlóan vidám női hang kuncogva közli veled, hogy neki nincs fia, tévedés lehet az egész. Végül némi keresgélés után a fiú hazakerül: meglesz az ajtó, a kapu és az anyuka azt mondja, hogy nem írta el senki a számot: tényleg így kezdődik neki.
Tanulság: Vannak 0631 kezdetű számok.
Tanulság II.: Sose menj a fejed után, kövesd, ami le van írva, bármilyen hülyeségnek tűnik is az.
Tanulság III.: A kollégáim megbízható emberek.
Hétfő, nagyon hétfő…
Délelőtt odalépek a faliújsághoz, kíváncsi vagyok, mi lesz az ebéd. A legnagyobb természetességgel olvasom az étlapról: „szűkebb-tágabb környezet”. Ja, hogy ez a órarendünk, az étlap eggyel balra… (Pedig mennyire szeretem a szűkebb-tágabb környezetet, főleg mustárral!)
Médincsájna
A gyerekekkel kimegyünk a napsütötte udvarra, ahol leülök egy padra. Pár pillanat múlva majdnem két métert ugrok, mert azt látom, hogy egy huszonöt-harminccentis gyík mered rám, tátott szájjal tőlem fél méterre. Elképesztő hatalmas példány! Mikor közelebbről megnézem, látom, hogy csak egy műanyag játékkrokodil, az egyik gyerekünk hagyhatta ott.
A fröccsöntött, médincsájna anyjuknak gyártanak ilyen élethű játékokat!
A lámpa
Hortobágyi tábor. Az idegenvezetőnk mesél a gyerekeknek:
– Na, nézzük meg mi volt egy ilyen kunyhóban! Volt benne egy dikó, egy láda…
Az egyik gyerekünk lelkesen közbevág:
– És egy lámpa!!
Nevetés. A vezetőnk némi zavar után feltalálja magát:
– Igen… Ebben most speciel van lámpa is, de a régiekben nem volt…
A szakkifejezés
Az alapítványunk Facebook-oldalán én (is) szerkesztem a heti beszámolókat, ahol hetente egyszer leírjuk azt, mi történt az adott héten az iskolánkban. Ebből kifolyólag pénteken kissé megőrülök, jövök-megyek kikérdezek mindenkit, megpróbálok a lehető legpontosabban leírni mindent, főleg a neveket, adatokat stb. Nagyon-nagyon törekszem a pontosságra. Ma is odamentem egy kolléganőhöz kérdezni valamit:
– Figyelj csak, mi a pontos szakkifejezés arra az izére, amivel körbevettük a facsemetét Farkas-napon? Kukoricacsuhé? Kukoricacsutak? Vagy csutka?
Az illető kedvesen elmosolyodik, és csak ennyit mond:
– Kukoricaszár, Sanyi, kukoricaszár. Ez a szakkifejezés.
Az élet egyszerűbb, mint gondolnánk!
Fegyelmezés
Nyolc óra fegyelmezés néha fárasztó tud lenni. Megesik, hogy délután így szólok rá egy nyitott szájjal ásító, köhögő gyerekre: szádat a kezed elé!
Hozzászólások