Közelebbről még ismeretlen;
Névtelen szoborhoz aktmodell a teste;

már skicceli rutinos kézmozdulattal
elnagyolt vázlatát a szobrász,
formát, arányt, perspektívát fürkész,
több látószögből távolról mustrál,
tapogat végig dudort, mélyedést,
arcvonást, ráncot, árnyékfolt-hatást,

a győzelmi pózban merevült alak
dimenzióit másítja a tervhez;

… átformálódik kezén az agyag
a kibontás szokott kellékeivel
épít, visszabont, a modellre figyel,
s ha többlet, vagy hiány tolakszik
elő valahol, új kontaktust keres,
hogy életet leheljen a műbe,
de e fő kellék még várat magára;

idő kell hozzá, átélés, valós
feszélyezettségoldás bármi áron,
amíg a modell spannolt lelki húr,
s intim tartozéka lesz a teremtésnek;

Megosztás

Tweet