Linda harmincegy éves, tíz éve házas két gyermekes családanya. Mindene megvan: szerető és gondoskodó férj (aki évente felkerül a 300 leggazdagabb svájci listájára a Bilan magazinban), remek munkahely, megbecsült sztárriporter egy genfi lapnál, biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Mégis szorong, depressziós és mindennapjaiban rendkívül boldogtalan. A rutint és a kiszámíthatóságot, amelyek addig biztonságot nyújtottak számára – hiányként éli meg, így amikor egyik alkalommal középiskolai szerelmével, egy ismert politikussal, aki országgyűlési képviselőségre pályázik, Jacobbal kell interjút készíteni, felébred benne a régi szenvedély.
Jacob iránt valóban pusztán szexuálisan vonzódik, szerelemről nem beszélhetünk az ő esetükben. Az első félrelépés utáni cselekedetei pedig végképp lealacsonyítják őt, ahogyan megpróbálja eltenni az útból Jacob feleségét, Mariannt. Az önzőség igazi megtestesítője, aki tényleg csak magával törődik, akit egész egyszerűen nem lehet megérteni.
Linda maga előtt is beismeri, hogy Jacob iránt csak testi vágyat érez, férje iránt szerelmet és testi vágyat. Bár lelkiismeret-furdalása van, amikor hazatér egy-egy vad szeretkezés után a családjához, döntenie kell család, vagy szerető, ő az előbbi mellett teszi le voksát.
Paulo Coelho, mint számos más regényében, egy nő szerepében és első szám egyes személyben elmélkedik, válaszokat keres, megadja a lehetőséget az olvasónak, hogy ő is megtegye ugyanezeket. Visszatért a gyökereihez is, az Univerzumról, a párhuzamokról, az emberi érzésekről is hosszas filozofálásokat olvashatunk, amelyek bizonyára sok embert képesek megragadni. A könyvben leírtakat sokan fogják idézni egyszerű emberektől akadémikusokig.
Összességében egy jó Coelho regénynek titulálnám ezt a művet, minden rajongóknak meleg szívvel ajánlom, akik a világ közel kétszáz országában megtalálhatók.
Kedvcsinálónak néhány részlet a könyvből:
Mindenki ilyen? – kérdezem a férjemet, miután a gyerekeket elnyomta az álom, és mi is készülünk lefeküdni.
– Milyen?
– Ilyen,mint én, hogy hol nagyon jól érzi magát, hol meg borzalmasan
– Szerintem igen. Állandóan igyekszünk uralkodni magunkon, nehogy előbújjon a szörny a rejtekhelyről.
– Ez igaz
Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk akiknek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek nem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk legjobb önmagunkat. És ami álmaink fénye volt, az szép lassan rémálmaink szörnyetegévé változik át.. A meg nem valósított dolgok, a valóra váltott lehetőségek bosszúja ez.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a békét a menyekben, meg kell találnunk a szeretet a földön. Nélküle nem érünk semmit.
Én szeretek, és ezt nem veheti el tőlem senki. Szeretem a férjem, aki mindig mellettem állt. Azt hiszem szeretek egy másik férfit is, akit tizenévesen ismertem meg. És miközben felé haladtam egy szép őszi délutánon, hagytam, hogy lehulljon rólam minden vét, és már nem tudom őket visszavenni. Sebezhető vagyok, de nem bánom.
Paulo Coelho, a Rio de Janeiróban 1947-ben született író az ABL (Brazil Irodalmi Akadémia) tagja 2002 óta. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristálydíjával (1999) és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagja címmel (1996) is kitüntették. 2007 óta az Egyesült Nemzetek Béke nagykövete. A végtelenül szimpatikus, szerény írót egyesek a szavak alkimistájaként tartják számon. Korunk egyik legbefolyásosabb szerzője. Könyvei, amelyek eddig 165 millió példányban keltek el, nemcsak a bestseller listákat vezetik, de társadalmi és kulturális párbeszédet is gerjesztenek. Eddig 80 nyelvre lefordított alkotásait 168 országban ismerik, vallási hovatartozástól és kulturális elkötelezettségtől függetlenül. A műveiben érintett témák, eszmék és filozófiák sok olvasó vágyát teljesítik be, olyanokét, akik a saját útjukat, és a világ újfajta megértését keresik. 2005-ben pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként a Budapest Nagydíjat is átvehette.
Könyv jelent meg életéről 2008 decemberében, melynek címe: A mágus – Paulo Coelho élete. Írója FernandoMorais, magyarul is kapható, az Athenaeum könyvkiadó adta ki.
A következőkben idézem a könyvből a 2005 áprilisában Budapesten lezajlott sajtótájékoztató leírásának egy részletét. „Amikor eljön a kérdések ideje, az újságírók nemcsak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy jól ismerik a könyveit, hanem objektivitást félretéve kifejezett csodálatuknak adnak hangot. Néhányan úgy említik egyes könyveit, hogy „a kedvencem”. A sajtótájékoztató indiszkrét kérdések nélkül zajlik. A baráti hangulat azt az érzést kelti az emberben, mintha egy budapesti Paulo Coelho olvasókörben lenne.”
Jelen voltam én is a sajtótájékoztatón a Gellért Szállóban, ahol kölcsönösen Obrigadó-t (köszönöm portugálul – a szerkesztő) mondtunk egymásnak én azért, mert dedikálta a Hetedhéthatár áprilisi számát. Ő pedig a tőlem kapott Hetedhéthatárt köszönte meg.
2009. október 20-án debütált filmje, a The ExperientalWitch.
Magyarra lefordított könyvei
Egy mágus naplója/Zarándoklat (O diário de ummago) (1987)
Az alkimista (O Alquimista) (1988)
Brida (Brida) (1990)
A Piedra folyó partján ültem és sírtam (Na margemdorioPiedraeusentei e chorei) (1994)
Az ötödik hegy (O Monte Cinco) (1996)
A fény harcosának kézikönyve (O manualdoguerreiro da luz) (1997)
Veronika meg akar halni (Veronika decidemorrer) (1998)
Az ördög és Prym kisasszony (O demônioe a SrtaPrym) (2000)
Tizenegy perc (Onzeminutos) (2003)
A Zahir (O Zahir) (2005)
A portobellói boszorkány (A Bruxa de Portobello) (2006)
Élet: idézetgyűjtemény (Vida: Citaçõesselecionadas) (2007)
A győztes egyedül van (O vencedorestá só) (2009)
Alef – Szerelem az időn túl (O Aleph) (2010)
Mint az áradó folyó (Ser comoumrioqueflui) (2012)
Az accrai kézirat (Manuscritoencontradoem Accra) (2013)
Házasságtörés (Adultério) (2014)
A kém (A Espiã) (2016)
Hozzászólások