Hetedhéthatár | Csak csókolj

Szépirodalom - próza

Csak csókolj

 

Téved, aki azt mondja, hogy csókolozni mindig mindenkor ugyanolyan.
Vagy csak tapasztalatlan.
A lényegen nem változtat: minden alkalom csókja más.
Csókolhatsz gyengéden, szinte simogatva, mikor csak az ajkak találkoznak egymással. Mintha akkor csókolnád először.
Csókolhatsz ügyetlenül, felfedezve, kitapasztalva a másik ritmusát.
Csókolhatsz incselkedve, rövid ajak-összeérintéssel, amiből egy csók nem csók.
És csókolhatsz vadul, ahogy a szomjazó érint szájához egy pohár vizet; csókolhatsz úgy, mintha az a csók lenne a lélegzethez, az élethez szükséges oxigéned.
Talán ez a csók a legjobb. Ez az, amit befejezve feldagadt, bizsergő valamivé válik mindkettőtök szája, amit órákig tudnátok játszani.
Csókolózni nyugtató, részegítő, akaratos, mámorító.
Külön-külön és egyszerre is.

 

Print Friendly

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Csak csókolj”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook