Hetedhéthatár | A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 6. rész

Szépirodalom - próza

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 6. rész

 

A következőkben már csak azt szeretném megtudni, kik ezek az áthatolhatatlan falak mögé bújt emberek.

– Szerintem azoknak a menekülteknek a sarjai, akik milliószámra repültek a Föld megsemmisülése előtt a kozmoszba – vélekedett Egyeske, az egyedüli robot, akit közelebb éreztem magamhoz.

No, nem a tudása miatt, emellett erősebb, használhatóbb sem volt a többinél, de míg azok alig figyeltek rám, és inkább magukkal, mint másokkal törődtek, Egyeskében empátia is működött. Beismerem, kissé illogikusnak hangzik, mert a gépi és érzelmi töltésű intelligencia elég inkompatibilisek egymással. De talán, miért ne, olvasott az arcomból. Végeredményben a kutyák sem értik a beszédet, mégis mennyi mindent kiolvasnak gazdájuk arcából, hangjából, nem igaz?

– Tehát egykori földlakók. Annál inkább nem értem, miért tagadják meg saját fajukat, amikor világosan látták, ki vagyok.

– Hát éppen ez az, hogy láthatták.

– Vagyis?

– Véleményed szerint hasonlítasz hozzájuk?

Hoppá, itt van a kutya elásva! – ütöttem a fejemre. Ami azt illeti, bizony jócskán kilógok a sorukból. Az e-lakók valóságos kolosszusok, én meg törékeny vagyok és aprócska. Annál nagyobb viszont a szemem, koponyám, melyen egyetlen hajszál sem lengedez.

– Nem hasonlítok – ismertem be őszintén. – Annyira nem, hogy még az sincs kizárva, miszerint ők az emberek, és én vagyok… alien[1] – rebegtem.

– És ez olyan katasztrófa, már ha valóban az lennél?

– Nem, dehogy. Legfeljebb meglepő, ugyanis eddig úgy tudtam… Passz, szövegeljünk másról, ha nem bánod. Tényleg az vagyok?

– Micsoda?

– Alien.

– Most már szövegeljek, vagy hallgassak?

– Felőlem szövegelhetsz, csak erre a témára borítsunk fátylat átmenetileg.

– Fátylat?

– Ej, ne köss már bele minden szavamba! Ez egy olyan… izé… archaizmus. Tudod, mennyire hatnak rám az ősi magyar szavak, kifejezések.

– Rendben van – némult el Egyeske pár percre. – Bánt valami? – kérdezte később csendesen.

– Már miért bántana?

– Összeráncoltad a homlokod, ami nálad mindig a feszültség jele, vagy tévednék?

– Nem tévedsz.

– Rossz lehet neked ennyi mesterséges értelem közt…

– Ezt is megfigyelted? – pislogtam, mint béka a miskolci kocsonyában.

– Mi mindent megfigyelünk, aprólékosan elemzünk, szintetizálunk és ítélünk. De hát neked magyarázzam, hiszen tőletek, emberektől tanultuk.

Úgy bizony, Robikáim. Persze nem személy szerint tőlem, mert mit értek én a robotokhoz, gépekhez, miközben ők, épp az imént láthatták, még egy homlokráncolásból is olvasnak.

 

(Következő rész: jövő vasárnap)

[1] idegen, általában űrlény (ang.)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 6. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook