A szegedi Metanoia Artopédia Artopéd Paradoxon – Feljegyzések a jövőről című előadásával 2017 október 29-én este 7 órától a Pécsi Harmadik Színházban vendégszerepel. Az előadás Szvetlana Alekszejevics, Franz Kafka, Friedrich Nietzsche, Paizs Miklós írásainak, valamint archív és jelenkori dokumentumok, híranyagok és egyéb statisztikai szövegek felhasználásával készült.

A ciklikus elsötétedés aktuális ellenmérgei ma már nem is annyira az emberiség sokszorosan elárult természetes bázisában jelentkezhetnek, hanem a „nagyon is emberi” által megalapozott, kivitelezett katasztrófák következményeiben. A természet önmagát regeneráló örök ellenzékisége a „jól szocializált emberi” lény számára érthetetlenné, megközelíthetetlenné vált. Függetlenül attól, hogy pl. a vallásos-politikai-mammon, vagy a „gazdaságcentrikussá kocsonyásodott” közvélemény éppen arra, vagy valami másra hivatkozik. Nietzsche prófétikus szenvedélye, politika és vallásellenes vallásossága – amely „a tagadó szellem ellentéte” – összeroppanása előtti utolsó pillanataiban megsejthette, hogy „az embert felülmúló ember”-t – amely „a földnek értelme” – az őrület elképzelhetetlen és kimeríthetetlen kombinációi követik majd. Ezért talán nem meglepő az sem, hogy ebben a minden varázslatot nélkülöző Artopéd paradoxonban az árva és halott gyerekek kórusa a katasztrófák sújtotta természet hangjaival olyan exorcista fúgát alkothatnak, amelyben a téma horizontális és vertikális tükrözései egyszerre vannak jelen. Ellenkező esetben a tehetség-démonok árnyékában sóhajtozó, kiváló hallással megáldott és lelkiismeretes Diabolos visszakézből jogosan megjegyezhetné, hogy számításai szerint a fúga címzettje – éppen úgy, mint a radioaktív sugárzás szarkofágokból kiszivárgó magánélete – teljességgel el van hibázva.

Nem a tiltott gyümölcs kóstolgatása óta, és nem is amiatt, de neki lényegében kísértenie nem kell, mert tökéletesen önjáróvá lett bolygónkon az emberi hülyeség. Ez pl. a mityinói temetőben világító, alumíniumfóliába és ólomlemezekbe csomagolt forrórészecskék paradox halhatatlanságában, vagy a fukhusimai izotópok kiszámítható alaposságában is megmutatkozik. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Diabolos szükségtelen kallódását és idegenségét azzal a saját szempontjából mindenképpen skizofrénnek tűnő gondolattal nyugtázná, hogy ebben a tökéletesen elhibázott teremtésben elérkezettnek is látja az időt arra, hogy az égi-földi hatalmaktól éppen ő kérjen felhatalmazást az emberDiabolosok azonnali exorcizmusára. Artopéd paradoxonunk szerényen csak a Fő-mellékállású gyakorlódiplomaták – Dadaista-tükörfúga-típusos – exorcizmusára vállalkozik, ám a helyzet komolyságára való tekintettel az artopéd képzeletben felszentelt nem evilági szertartásvezetők mellett, egy klott gatyás, – vagy annál komplikáltabb öltözetű – Justitia, és egy leárazott Rocamadouri Fekete Madonna szobrocskái ugyancsak szóhoz juthatnak majd. (Perovics Zoltán)

Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Paizs Miklós, Varga-Szűcs Dóra, Varga Vera, Lencsés Gyula
Hangfelvételről közreműködik: Czeglédi András, Kocsik András, Kocsik Maja, Kocsik Noé, Orcsik Roland, Schwimmer Péter

Paizs Miklós

Trónus: Kiss Attila Etele
Ruhák, kiegészítők: Csúri Anna
Hangkeverés: Lengyel Zoltán
Hang: Szokol Szilárd
Fotók: Mágori Zoltán
Rendezőasszisztencia, szerkesztés: Erdély Perovics Andrea
Rendezés, írás, látvány: Perovics Zoltán

Támogatók: Grand Café Szeged, EMMI, Patyolat // PRÓBAüzem

Facebook-esemény

Korlátozott férőhely!
Előzetes jegyrendelés ajánlott: 30/964-7892, E-mail: info@phsz.hu
Online jegyvásárlás

(Fotók: Metanoia Artopédia)

Megosztás

Tweet