A végtelenben • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A végtelenben

 

végtelenek vagyunk
akár a táguló univerzum
mégis magunkba görbülünk
és örökké rójuk a semmi köreit
önmagunkban
hol elfér egy egész világ

 

tebenned is ott lüktet zakatol és sír
az aorták ketrecébe zárva
lelked szingularitásában
ott él benned a végtelen
de csak azért sem osztod meg velem
pedig adnánk egy pofont a tudománynak
bebizonyítanánk hogy
a végteleneket össze lehet adni
és kijön egy végtelenebb végtelen

 

de erre sajnos nincs lehetőség
közbeszól néhány külsőség
például
az hogy közöttünk áll
minden
meg még néhány apróság
amit itt felejtett isten
aki kitalálta hogy
minden megtörténhet
ami felesleges

 

így sosem zajlódhat le ez a csodás reakció
egyszerűbb számításokat
meg ámításokat
tudunk csak elvégezni
és még azok se működnek
én például nagyon szeretlek
de csak
egymás mellett futunk
párhuzamosan

 

a párhuzamosak a végtelenben találkoznak

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS