Zalán Máté Sándor írásai

elnézést
tanár úr
mi a feladat
önarckép papíron
tükör nélkül

tudom
hogy messze kéne mennem
gyalog
kezemben lámpa

mindenek előtt
a pendülés utáni hang
ahogy egyre szebbé halkul

utoljára sétálok át
egy kivágásra ítélt erdőn
a szarvasok riadtan futnak előlem
és magukra hagyják borjaikat

birodalmam le van győzve
kezemben a város kulcsai
a bevonuló sereg
kifosztja üres házaimat

ez modern város
modern szavakkal
nincs király
lovag se várfal

kifürkészni erdőm ösvényeit
nincs ennél kiábrándítóbb
a gyerekkor
a telekhatárokkal ér véget

a vonaton
leültem egy szabad helyre
s behunytam a szemem

elválik valódtól álmom
mint testtől a lélek
e pillanattól külön éltek
te utcára lépsz

egy régi térképen
nem leltem az utcádat
s holnap már hiába keresem