Ma sokat gondolkodtam a szerelemről.
Elképzeltem,
amint piros felöltőben belép a kertkapun,
kettőt-hármat köhécsel a lépcsőházban,
majd bekopogtat az ajtón.
Elképzeltem.
Kint ősz hunyorgat.
Szél szusszan a zsalugáter redőin,
megigazítva a csipkefüggöny leomló cirádáit
és engem néz.
Nem is volna fura, ha csak nézne,
de kutat bennem.
Át- és átjár,
észvesztő iramban zubog muzsikája ereimben.
Szerelemmuzsika.
Szabadkozom.
Érvel és bizonygat.
Lehengerel.
Hozzászólások