Ma egy hete épp így esett a hideg őszi eső, szürkére
festve mindent, mint ma reggel, csakhogy akkor
a szoba ablakából a Cserhát szelíd lankáit, a völgyet,
és utolsó leveleikhez ragaszkodó fákat láttam,
most pedig a szemközti panelház esőáztatta
emeletei zárják el kíváncsi tekintetem útját.
Az elmúlás hangulata éppen úgy hatott rám,
akkor a bokáig érő, vendégmarasztaló sár
látványa szomorított el, mint ahogyan most az
elárvult játszótéri hinták. Szürke lett minden,
szomorúan ébredt velem a vasárnap reggel.
Hozzászólások