– Kérek két deci alkoholmentes oportót – mondta rekedt hangon, miközben a szemében megjelent a csibészes mosoly. És az Iparos pincére hozta.
– Egészségére, Gyuri bácsi – koccintottunk vele.
– Arra, fiam, arra – mondta elkomorodva – nem ártana.
Aztán elkezdődött a már szokásos társalgás kisebb-nagyobb csoportokban. Volt, amikor ő vitte a prímet – évekkel ezelőtt –, ám az utóbbi időben inkább csak hallgatott. Ha megkérdeztük, a kezén, karján megjelent véraláfutásokról beszélt, amikkel az orvosok sem tudtak mit kezdeni.
– Tudod, öcsi, ez már az öregség jele. Várnak már ott túl!
És sosem mondta azt, hogy ott fenn. Arra méltatlannak találta magát. Ha valaki rávette, elmesélte életét. Csak úgy, dióhéjban. Volt ő forradalmár, szinte egy hétig, mert annak nevezték ki huszonévesen. Utána megtűrt bányász-értelmiségi, aztán újra tanár, árva gyermekek támogatója. Csak úgy mellékesen két kezével kutat ásott, felépített egy házat, gyermeket nevelt.
– Hát mi ebben a szokatlan? Bár lehetett volna unalmasabb is.
És közben lassan eljárt felette az idő. Ennyi. És, ja, el ne felejtsem, imádta a családját, unokáját, kis kutyáját. Olyan emberi tulajdonságok. Hozzá méltóak.
Az Iparos Kisvendéglőben a szerzőtársak között, Pécsett – 2008. október
Kamarás Klárával és L. Csépányi Katalinnal Letenyén – 2009. augusztus
Bogádi Kis György Komlós Attila kiállításának megnyitóját tartja Pécsett – 2009. augusztus
Rónaky Edittel, Kocsis Józseffel és Kocsis Tiborral, Jásdon – 2007. május
Bogádi Kis György Nienhaus Rózsával, és a 80. születésnapi ajándékkal, a háttérben a házigazda, Szigetvári Krisztián – 2009. december
Tüskés Tibor, Nagy Anna, Bogádi Kis György és Prim Péter az Iparos Kisvendéglőben – 2008. április
Hozzászólások