a fiú az erdőből
égre tárt
kézzel takarja magát
ápolt de nem tiszta
ha hagyná
eső mosná
minden szennyesét
tojásdad kíváncsisága
imbolyog a sarkán
szavaiban torkig botorkál
a folyóparton otthontalan
tűnődő tekintete
felelni fél
kérdezni ostoba
néha levetkőzi
a felöltözést
merész marad
és szembenéz
saját csukott szemével
Hozzászólások