Négy kicsi lábán toporog
a hóban a kis kutyagyerek,
gazdája hiába szólongatja,
egy tapodtat sem lép felé
csak szagolgatja, pofácskáját
az ég felé fordítva fogadja
a bőségesen hulló hópelyheket.
A járda közepén állnak
megkerülni nem tudom őket,
hát leteszem a cekkereket,
és kutyával-gazdával szóba
elegyedek. Ez az első tele,
mondja a bácsi, némiképp
szabadkozva: még nem tudja,
mi ez? Nekem meg már a
nyolcvankettedik! Esik a hó,
bár az úton elolvad, a fákon,
házakon megmarad, és a járda
is megőrzi a tovahaladó lépteket.
Hozzászólások