Sürgönydrótján a végtelen-kék időnek
zajos varjúként ülnek a nosztalgiák.
A múlt határai a fényben kinőnek,
meleg ételt már nem kap otthon a diák.

A szélben szakadt plakátok keringőznek,
ígéreteik filléres melódiák.
Hideg kazánban nyoma sincs semmi gőznek,
gyújtósnak gyűlnek az ideológiák.

Lám „édes néném ebül vannak a dolgok”,
azt sem tudják, mely országban is van Zágon,
ám kis Rodostóját szereti a boldog.

Talán még enyém ez a szélfútta otthon,
s szülőföldem apai, anyai ágon,
ahová maradék álmom beleoltom!

______

(Az idézett rész Mikes Kelemen: Törökországi levelek)

Megosztás

Tweet