Dr. Vargha Dezső | A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész

Az 1864-es Országos Dalosünnep után

A Pécsi Dalárda 1864-ben, az országos rendezvény után sort kerített az elnökválasztásra és tisztújításra, egy akkori hírességet, Angyal Pált választották meg elnöknek. A tagok zenei képzésének elősegítésére javadalmazással együtt járó korrepetítori állást rendszeresítettek, amely tisztséget szintén Wachauer Károly karmester nyerte el. Ezzel egyidőben panaszt is benyújtott a vezetőségnek, amelyben a hanyag próbalátogatásra, a fegyelmezetlenségre mutatott rá, és ezeket a kifogásokat el is fogadta a választmány.

Alapszabály-szerű dalestből az előírt négy helyett ebben az évben hármat tartottak meg – kímélni akarták az előző nagy kiadások miatt az egyesületi terheket. A téli vasárnapokon tartott kamarazene hangversenyek lanyhább lefolyására, hanyagolására szintén érkezett panasz. A vezetőség kivizsgálás után ezek kiküszöbölésére szólított föl. Még 1864-ben halt meg egy nevezetes tag, Ruske Dávid. Az ő emlékére, síremlékének fölállítására, a fegyelmezettség és hatékonyság növelésének jegyében Ruske-díjat alapítottak, amelyet a legjobb férfi-négyes kórusművet alkotó pályázó nyerhetett el. A változások jót tettek a szervezettségnek. Girk György püspök, báró Prandau Gusztáv, Majláth György volt országbíró, a zászlóanya férje az egyesület méltó mecénásaiként jelentős adományokat adtak, és ehhez mások is csatlakoztak.

Leleményességük bizonyítására sorsjegyeket is kibocsájtottak. Emellett a jótékonykodással sem hagytak föl: a Pesti Zenészsegélyző Egylet alapítóinak sorába is beléptek egy jelentékeny összeggel. A tiszteletbeli tagságukat bővítvén, az akkori jelentős személyiségek közül Scitovszky János esztergomi hercegprímás, volt pécsi püspök és Engeszer Mátyás pécsi dalos mellett Ábrányi Kornél zenei közírót, országos szakmai vezetőt,  Mosonyi Mihály zeneszerzőt és Reményi Ede hegedűművészt is megválasztották 1864-ben illetve 1865-ben, akik nagy örömmel fogadták el ezt a tisztet. Ábrányi Kornél és Mosonyi Mihály közösen ezt írták: „…Tartsa meg az ég sokáig a pécsi Dalegyletet magasztos czélja felé vezető pályáján: legyen sokáig vezércsillag művészetünk egén s ezentul is tartson meg bennünket szives jó hajlamainkban. Éljen a közös haza!…”

A krónikások a csöndes munka éveinek nevezték az ezt követő három évet 1865 tavasza és 1868 tavasza között. 1865 tavaszától 1866 tavaszáig 28 nyilvános hangversenyt tartottak, amelyeken 50 férfikari számot és három zenés misét adtak elő. Az egyik dalestjükön 18 műsorszámot szólaltattak meg, köztük Beethoven, Doppler, Liszt, Meyerbeer, Schubert műveit is. Ezeket a hangversenyeket a mai Király u. 15-béli Hattyú-teremben tartották meg. A 29. föllépésüket a fővárosban, a Pesti Zenede ünnepén tartották, együtt az ottani dalkörökkel. Természetesen a mókás estet sem hagyták ki egyik Szilveszteren sem. Nem csoda hát, ha mind a színvonalban, mind a fegyelmezettségben jó színvonalat produkáltak, ezért az addigi korrepetítori állást megszüntették. Sajnos, a hangversenyekre be nem jutott elégedetlenkedők hangosan panaszkodtak, és ez a jelenség negatívan hatott mindenki hangulatára.

Nemzetközi kitekintéssel bővítették tevékenységüket: Drezdában részt vettek a német dalosszövetség 1865. évi ünnepségén. Valentin Károly az egyesület üdvözlő levelét és nemzeti színű szalagját vitte el. Különös figyelem övezte ezt a pécsi gesztust, ugyanis csak Valentin gondolt arra, hogy ilyen emléket vigyen, így egyedül /!/ ő kötött szalagot a szövetség zászlajára az ott lévő dalegyletek közül! Idézzünk a levélből: „…Biztosítunk benneteket, hogy a dal szeretetében veletek a legszivesebb kötelékben maradunk minden időn keresztül. Fogadjátok a legbennsőbb köszönetünket.” Teljes testülettel képviseltették magukat az Apatini Dalosegyesület 1865. augusztus 6-án tartott zászlószentelési ünnepélyén. A díszhangversenyen két számot énekeltek, és közösen is föllépett a két dalárda. Augusztus 20-án már a fővárosban léptek föl a Pestbudai Hangászegyleti Zenede 25 éves jubileumán, és aláírták azt a manifesztumot is, amelyben a magyar kultúra mellett tettek hitet. Maga Liszt Ferenc is megjelent ezen a jeles eseményen, és ő vezényelte a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. Minden jó lett volna, ha a pécsiek hazatérvén nem panaszkodtak volna a fogadtatás ridegségére és néhány szervezői hibára. Belső szervezeti ügyeikben szintén változás történt: mivel Angyal Pál elnököt országgyűlési követté választották, Spies N. János alelnökként vezette tovább az egyesületet 1868-ig, sőt Schneider István tanító kinevezéséig még a jegyzőkönyveket is ő vezette.

 

A Pécsi Dalárda 1864-ben

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés