Hetedhéthatár | Őszintén az interjúkészítésről – 6.

Emberi tényező

Őszintén az interjúkészítésről – 6.

De milyen is a jó interjú? Azt gondolom, az egyik legfontosabb hozzá, hogy az interjú készítője többet tudjon – vagy legalábbis mást – az adott tárgyról, s többet – esetleg ugyancsak valami mást – a megkérdezettről, mint amit s amennyit ő maga tud a felvetett kérdésről, illetve önmagáról. Azaz, hogy beszélgetőtársa is érdekelt legyen kettőjük beszélgetésében, ne csak érintetté általa. Hogy olyasmit tudjon megfogalmaztatni, elmondatni vele, amire az ő kérdése vagy a tárggyal kapcsolatos nézete nélkül az illető nem lenne képes, vagy csak hosszas kerülő úton jutna el hozzá. Olyasmit, amiért egyértelműen hálás lehet a kérdezőnek. A riporternek legfőbb gondja kell legyen, hogy a megkérdezett ne unja őt, s a helyzetet, amelybe akadékoskodásával belekényszerítette. Ha a kérdezőnek sikerül valamivel meglepnie beszélgetőtársát, nyert ügye van a tekintetben, hogy valódi dialógus alakulhasson ki kettőjük között, s a beszélgetésük ne lapos kérdezz-felelek játék legyen csupán. Ha a riportert magát nem érdekli az adott tárgy vagy személy, jobb, ha eleve hozzá sem fog az interjúhoz. Ráadásul hogyan s mivel akarja az ilyen kérdező felkelteni az olvasó érdeklődését, ha még a megkérdezettét sem tudja az adott téma, illetőleg saját maga iránt. Ha a kérdéseit a bevált panelek közül válogatja össze, ne csodálkozzon, ha az általa megszólított személy is gyorsan előkapja a saját sémáit, sablonjait.

Forrás. Tóth László
Az interjú, mint a megismerés eszköze
Lacza Éva: Jelek a porban. Irodalmi beszélgetések és interjúk I-II.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Őszintén az interjúkészítésről – 6.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com