szeretném hinni hogy értelme van
hogy nem veszett kárba aggodalmam
megtermi gyümölcsét az igemagom
meghallották s dörömböl falaikon
de tudom hogy hárítva könnyebb a lét
hogy az is nehéz amit élni kell még
magunknak vagyunk túlsúlyosak
nincs aki minket elhordozna
vérzik a szívem rég bevérzett már
kivérezni még nem volt ideje
sírni sem tudok a fájdalom
nagyobb hogy elmondhatnám
mi lesz amikor elapad a szó
és bent is néma minden zokszavam
és hagyom üssenek kínozzanak
és nem is tudják majd hogy kínoznak
azt hiszik hogy ez dukál nekem
akkor lesz vége – azt hiszem
de mindez mélyen van nagyon
ami kilátszik nem ilyen sötét
az habosított muszáj mosoly
ha már az élet így rendelkezett
s míg azt mondja csak ismétlem magam
bár tudja hogy mást nem is tehetek
dupli-triplikálódok megint
kopírozódik az életem
azt hajtogatja ügyes vagyok
irigyli hogy kilátszik belőlem
tőle is kinézi valaki más
amit ő rajzol vagy ír a kor falán
persze hogy ezek mind közhelyek
zsidós nem keresztyénfájdalom
de egyre inkább úgy vagyok vele
bár nekem is fáj dalom
nem nagyon tehetek mást
a többi meg nem érdekel
Hozzászólások