Az Anglia
Nevelőfalum – Csetény – a Bakonyban, Zirctől 13 kilométerre található a Zirc–Budapest országút mentén. Valamikor a Holitscher uradalomhoz tartozott. Utolsó tulajdonosa Holitscher Károly, országgyűlési képviselő és földbirtokos. A majorságban lévő kastélyt még a középkori erdőség megmaradt, több évszázados fái övezik. A XX. század elején tudatosan telepítettek különleges növényeket, így jött létre a 16 holdas angolpark. A csetényiek nyelvi leleménye, hogy a parkot a név rövidítésével Angliára keresztelték.
A kastély előtti terület sík. A bejárattól jobbra építettek egy kis kápolnát. Hosszú évekig ministráltunk itt apámmal (még latinul). Emellett én a harangozói posztot is betöltöttem.
Az Anglia kastély mögötti része dimbes-dombos, helyenként meredekebb lejtőkkel, a biciklis, szánkós, síelős kalandjaink színhelye. A kalandoknak pedig se szeri, se száma. Minden napra több is jutott belőlük, pedig néha még egy is sok lett volna. A kastély mellett jobboldalt kezdődött a meredekebb rész. Az folytatódott a platánsorral. Ezután következett a salakos teniszpálya. Később ebből lett a labdázó, majd a röplabdapálya. A kastély bal oldalán egy hosszabb út vezetett az Anglia utáni földekre. Még a parkon belül ez az út elágazott, és vitt föl a kilátóig. Szép időben innen jól látszott a cseszneki vár. A kilátótól meredekebben lejtett a terep. Ez lankásabb részben folytatódott a röplabdapályáig, onnan pedig az Anglia széléig. Azon kívül Baloghék háza következett.
A park a XX. század elejétől élte fénykorát, tudatosan telepített növényzetével. A két világháború között erősödött az arborétum jellege. A fontosabb fákat zománcozott táblák jelölték (latin és magyar nevükkel együtt). Az utakat fehér murvával szórták föl. Lovas hintóval több irányú körutat is lehetett tenni a parkban. Leghíresebb fája egy hatalmas öreg vérbükk volt. Európa legnagyobb vérbükkfája. A futballpálya építése során megsértették a gyökérzetét, így a fa elpusztult.
Nekünk az Anglia volt a gyerekszobánk. Határtalan szabadságával jótékonyan hatott még fejlődésünkre is. Itt játszottunk reggeltől estig. Sokszor húszan-harmincan katonáztunk, tizenöten-húszan röplabdáztunk. Csak úgy zengett az egész környék.
Ma a parkon ritkábban járnak át az emberek. Játszó gyereksereg sehol, néma csönd mindenütt. Arra már egyre kevesebben emlékezünk, hogy egykor micsoda élet zajlott az Angliában.
A csetényi kastély
A falu határában már a csiszolt kőkorból (Kr. e. 3500 és 2500 között) vannak településnyomok. A bronzkori népek is megtelepültek Kr. e. 1500 és 800 között, majd a rómaiak hagyták a legtöbb nyomot a faluban és körülötte. Honfoglalás kori sírokat is föltártak.
Csetényt először 1326-ban említik, mint Csesznek várának tartozékát. Királyi birtok, előbb a Cseszneky, majd a Garai családé. Garai Jób halála után a cseszneki várbirtok a Koronára szállt vissza.
A kastély műemlék jellegű, barokk, többször átépítették. 1747–1749 között már említik, mint gróf Eszterházy Imre tulajdonát.
A földszintes részhez hozzáépítik a víztornyot, majd a XIX. században a kiskastély helyén bővítik a lapos tetős emeletes résszel. Tulajdonosok továbbá: Eszterházy Mihály 1817-től, ifj. Zitterbarth Mátyás építész 1852–1860. Utána, egészen a millenniumig több tulajdonos szerepel: báró Bornemissza Gábor, a Schlésinger család, a bécsi Boschán család, végül Holitscher Lipót, aki a kastélyhoz toldja az emeletes szárnyat. Az utolsó tulajdonos Holitscher Károly országgyűlési képviselő és nagybirtokos. Tőle az államosítás során vették el a kastélyt és a birtokot. Feleségét és lányát kitelepítették az Alföldre, Debrecen mellé.
A kastélyban kapott helyet a tanácsháza, a posta, a könyvtár, a gyógyszertár és az épület hátsó traktusán a mozi.
Mi, gyerekek, hacsak tehettük beszöktünk a pincébe, vagy fürdeni föl a torony víztárolójához, kimásztunk a lapos tetőre, természetesen mindent csináltunk, amit nem szabad. A gyerek már csak ilyen.
Hozzászólások