Davaj csaszi!
A II. világháború után jóvátétellel tartoztunk a Szovjetuniónak. Csak a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (1950-től 1956-ig Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek) éves termelésének 90%-át a jóvátétel tette ki. Hasonló volt a jóvátételi arány mindenütt. A véletlenül épségben maradt gyáraink hosszú sorát szerelték le, és szállították a Szovjetunióba. Vae victis! – A történelemből tudjuk: Jaj a legyőzötteknek!
A követelések közé hogyan, hogyan se belekeveredett a következő tétel: 200 ezer karóra. A ruszkik órák iránti leküzdhetetlen vonzalma egyre közismertebbé vált, ahogy a front haladt előre. Megtörtént esetek tízezrei, anekdoták és viccek hosszú sora kész tényként kezelte ezt a vonzalmat.
Van egy igen érdekes és felettébb tanulságos könyv. David King: Retusált történelem. Egy-egy fénykép sorsát követi végig, hogyan változott a politikai széljárás szerint. Ahogy Sztálin körül egyre fogytak a cinkosok és tettestársak, ennek megfelelően fogytak a fényképen az alakok. Mindaddig, amíg Sztálin elvtárs már teljesen egyedül baktatott a Kreml felé.
De az összes fotó közül a legszebb: a Reichstagra sarló-kalapácsos vörös zászlót kitűző néhány szovjet katonából kénytelenek voltak kiretusálni épp azt a harcost, aki a zászlót tartó társát támogatta alulról, ugyanis közben karjairól lecsúszott a kabátja ujja, láthatóvá téve a karjára fölcsatolt négy karórát. Így már egyaránt érthető a retusálás, és érthető a davaj csaszi is!
Álmatlan éjszakák
A Vörös Hadsereg 1944. október 11-én foglalta el Szeged városát. Az egyik fodrászüzletbe bement egy fiatal szovjet őrnagy, és az arcán néhányszor végighúzott kézfejével jelezte, hogy borotválást kér. A fodrász előzékenyen kínálta a tisztet: üljön a székbe. Amúgy igen vicces kedvében lehetett, mert a szappanozás végén hangosan megkérdezte a konyhában szöszmötölő feleségét:
– No, anyjuk, mit szólnál hozzá, ha átvágnám a torkát?
Mivel nem kapott választ, folytatta a munkát. Amikor befejezte, és levette a kendőt, az őrnagy fölállt, és akcentus nélkül, kifogástalan magyarsággal megszólalt:
– Nagyon köszönöm. Mivel tartozom? – és fizetés után hanyag eleganciával távozott.
A halálra rémült házaspár néhány lidérces, álmatlan éjszakája következett.
Hozzászólások