emelkedsz
vezet hiányod
egek mögé
dalolod mentségeidet
áttöröd a menny talapzatát
visszabuksz
lesimítod szoknyád fodrait
és nevetsz tovább
mint az itt hagyott angyalok
gyorsulva élsz
élteted
tévhitem szárnyait
mélyül a távolság misztikája
most zengj
eressz el
és én itt vagyok megint
esőcseppek aljain
az út közös
egyfelé zuhanunk
nem tudom mi lesz
ha középen találkozunk
Hozzászólások