Nem volt rajt semmi érdekes,
fekete s csúf, hosszú csőrrel,
vélte mint annyi énekes,
dalához a kor nem nőtt fel.
Hirdette szélben, esőben,
meg nem hallatni hangját kár,
károgott fán,földön bőszen,
de karón még sosem láttál.
Ahogy üzen, nem édenes,
mintha szurkálnának tőrrel,
csak leint,hogy nem érdemes,
ne élj nagynyomású gőzzel!
Tudja, egy KÁR még nem győz meg,
hát visszhangozzák barázdák,
repkedve szélben, esőben,
de karón még sosem láttál.
Biztosan a célja nemes,
egyre csak mondja erővel:
talán a télről, mely jeges,
égaljról, mely izzik rőten.
Nagy szél jön hajnalra bőszen,
s törik a jövő mint nádszál.
Károg már lelkedbe szőtten,
de karón még sosem láttál.
Herceg!
Lehetsz farkas báránybőrben,
mondván, nincs igazabb szádnál.
Nem hazudik tavaszt őszben ,
ezért te karóba rántnád …
Hozzászólások