szembejön veled az arca
egy képen a fészen
mosolyog
tele van
még az idő előtte
hogy mehet a világ tovább
mintha mi sem történt volna
kiürült hely lett huzat van
ahol a tegnap még ott volt Kányádi, Ágota
hányunknak fázik a szíve semmi ágán
vacog a tájban mezítlen
kiürült váza vár új virágra
de a régit nem pótolhatja semmi sem
az idő legalább sír
esik
könnye csorog az égnek
ne vigasztalódj mással
a tiéd is ez az ének
2018. június 22.
Hozzászólások