Dr. Arató Antal | Szuhay Mátyás – Tompa Mihály elbeszélő költeménye bibliofil könyvecskékben

Kultúra, művészet

Szuhay Mátyás – Tompa Mihály elbeszélő költeménye bibliofil könyvecskékben

Imolay Lenkey István által írt, szerkesztett kiadványokról számos ismertetés, méltatás jelent már meg a Hetedhéthatár virtuális hasábjain. Olvasóink előtt az is köztudott, hogy az  elmúlt években – szűkebb pátriájához, az egykori Gömör vármegyéhez is kötődve több kiadványban népszerűsítette a jeles papköltő, Tompa Mihály munkásságát. Erre jó apropót jelentett a Tompa Mihály emlékév. Többek között ehhez kapcsolódva látott napvilágot az általa tudós alapossággal szerkesztett Tompa Mihály bibliográfia, amely nélkülözhetetlen forrásmunka a költő munkásságának, életútjának tanulmányázásához. Nos, az emlékév alkalmából adta közre a költő elbeszélő költeményét, „költői beszély”-ét három 10×10 cm-es kiadványban, úgy, hogy mindegyiket  más és más művész illusztrálta.

 

 

A költő 1846-ban küldte el művét a Kisfaludy-Társaság pályázatára, amelyen Arany János Toldija nyerte el a díjat, ám dicséretet kapott Garay János pályaművével együtt és 1847-ben meg is jelent a három mű egy kötetben, a Társaság kiadásában. – E mellett Lenkey István választásához – mint a bevezetőben olvashatjuk – hozzájárult az is, hogy Szuhay Mátyás személye közvetlenül kötődik Gömörhöz (Alsószuhán vagy Szuhafőn született), s gyermekkorában ő is sok anekdotikus történetet hallott II. Rákóczi Ferenc egykori kapitányáról, majd Thököly furfangos, vitéz hadnagyáról. Tompa Mihály az egyik ilyen legendát verselte meg költeményében. Azt, hogy a „nyakas mérges” kuruc miként leckéztette meg a borospincéjét társaival megdézsmáló labanc Vas Benedeket, s milyen cselvetéssel érte el, hogy az hozzáadja leányát fiatal, kuruc barátjához.

A Szerző részletező tanulmányában elemzi a költemény sajátosságait, szereplőinek sokszínű megjelenítését. Csak egy rövid részletet idézünk: „Előadásmódja, nyelvezetének tiszta népiessége, népbarát szellemisége és jóízű humora szinte vonzza az olvasót, aki érzelmekkel és sok humorral átszőtt történettel találkozik a műben”. A szemléletes ábrázolásmódra, no és egyetlen szelíden erotikus képre csak négy sort idézünk a lakodalom leírásából: „Piros kun menyecskék, szálas szép kunfiak, S teljes keblű szűzek táncban mulattanak; A kerek mellbimbó vékony patyolatát, Mint egy fényes tallér úgy izzasztotta át.”

Mint említettük a három – különböző színű papírra nyomtatott kiadványban – három művész hat-hat illusztrációját láthatjuk. Lenkey Istvánnak a kisgrafika iránti vonzódása – az általa megrendelt Tompa Mihályhoz kötődő ex librisek és egyéb illusztrációk sokasága szintén közismert. Ám ez az újszerű ötlet ismét meglepetéssel szolgál, hiszen az ábrázolásmódjában, technikájában változatos illusztrációk teszik a maga módján egyedülálló bibliofil kiadvánnyá a sorozatot. Mivel az illusztrációk közvetlenül kötődnek a költeményhez (a hátlapukon olvashatjuk azokat a sorokat, amelyek alapján készültek) a szó szoros értelmében meg-megújrázva segítik elő annak befogadását, teremtik újra hangulatvilágát. Annál is inkább, mert a művészek más-más részleteket választottak, s bár nem egészen találó a hasonlat, de együttesen szinte egy sajátos képregényt hoztak létre. Németh Andrea (Mohács) lavírozott tusrajzai könnyed festőiségükkel, Nőt Béla (Pécs) grafikái a kép egész felületét kitöltő vonalas megoldásával, Baranyai Ferenc (Ajka) olykor emblematikusabb megfogalmazásaival (pl. Szuhay Mátyás portréja) tűnik ki, bár, ha a kép megjelenítés megkívánta, pl. a pincében mulatozók ábrázolásakor, akkor hét figurát is megjelenített. Összességében elmondhatjuk, hogy mindhárom művész – akikről a kötet végén rövid ismertetést is olvashatunk – kitűnően oldotta meg azt a feladatot, hogy a kis méret Prokrusztész ágyába kényszerítve teremtse meg kifejező erejét, amely ez önkifejezés, a műteremtés jól érzékelhető örömével párosul. (Ha az eredetiek nagyobbak voltak, akkor azt kéne írni, hogy az eredeti mérethez a lekicsinyített grafikák semmit sem veszítettek kifejezőértékükből.)

A 100 számozott példányban megjelent sorozatot nemcsak a kiadó, és tervező Lenkey István, hanem a technikai munkatárs Csomborné Predács Katalin ügyszeretete és hozzáértése is széppé teszi. Nekik és a pécsi Kódex Nyomda igényes munkájának is köszönhető, hogy újabb örömet, meglepetést szereztek a költészet, a grafika és a bibliofil kiadványok kertvelőinek. Az oroszlánrész természetesen Imolay dr. Lenkey Istváné, aki hosszú évtizedeken át irigylésre méltó szorgalommal és kitartással foglalkozik az irodalom- és helytörténettel és azok műremekével (első sorban kisgrafikával), s munkássága eredményeit önzetlenül nyújtja át az érdeklődőknek. Ez a kiadvány erre nyújt újabb megbecsülésre méltó példát.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Szuhay Mátyás – Tompa Mihály elbeszélő költeménye bibliofil könyvecskékben”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés