Sok most a felhő,
szél gyakran megnő,
hol is az a régi nyár?
Ág törik félbe,
gyümölcse érne,
fonnyadtan nem kérik már!
Ázik a széna,
nap süt rá néha,
hiányzik a forgatás.
Oda az illat,
belülről izzad,
kikezdi a rothadás.
Telve a patak,
sárvízzel szalad,
mint akit az idő űz.
Kilépne árja,
medrét bezárja
az a sok vénülő fűz.
Sodrában véka,
rajta egy béka,
neki csak egy utazás.
Nem bántja szemét
sok úszó szemét,
s fülét kutyaugatás.
Volt itt már jég is,
beér majd mégis
az örök-makacs gabona.
Címerét bontja
bajuszul rojtja
a kukorica sora.
Sok hangya sürög,
készül a tücsök,
minden napsütésre vár.
Gondját a körte
félresöpörte,
hát ringj vele végre, nyár!
Hozzászólások